Tudományos konferencia-előadás: Stációk, feretrumok és körmenetek Csíksomlyó XVIII. századi színi hagyományában, kiemelten Potyó Bonaventura Via crucis drámájában címmel

Az előadás a XVIII. századi csíksomlyói misztériumdrámák liturgikus vonatkozásait elemezte; kiemelten Potyó Bonaventura "Via crucis" című dramatikus, 45 szereplős passiójáték-keresztútját.

A XVIII. század során Csíksomlyó ferences gimnáziumában bemutatott misztériumjátékok közül előadásunkban a szentsír körül játszódó (1721), a körmenetet (1729, 1756, 1758) és statiót (1723, 1727, 1729, 1768) tartalmazó drámákat vizsgáljuk. Részletesen ismertetjük a ferences Potyó Bonaventura 1739. március 27-én, nagypénteken előadott Via crucis Salvatoris Nostri Jesu Christi in quatuor decim Stationes partita című misztériumjátékát. A drámát szerzője – címéből is láthatóan – a ferences keresztút 14 állomása szerint 14 statióra osztotta a Prologus és az Epilogus között. Az egyes állomások tartalmát röviden megjelenítették a diákszereplők, majd mindegyik statiónál a megtérésre szólító Angelus és a bűnbánó Peccator párbeszéde zajlott. A 14 állomásból álló via crucis végleges rendjét XII. Kelemen pápa 1731. április 3-án hagyta jóvá. Ezek szerint Potyó keresztútja ennek az áhítatformának az egyik legkorábbi hazai dokumentuma, melynek dramatikus formája jól illeszkedett Csíksomlyó – 1739-ben már hagyománnyá vált, elsősorban paraliturgikus-pasztorációs szerepet hordozó – színjátszó hagyományába. Ráadásul egy Csíksomlyón, elsőként az előadás előtti esztendőben, 1738-ban kinyomtatott Az Üdvözitö Jesus Kristus Keresztenek Uttya. Melly Tizen-négy Allásokra, avagy Térdeplésekre osztatott […] és most újjonnan az Erdély-Országi Sz. István Király Patrociniumra-alatt vitézkedő Seraphicus Sz. Ferencz szorosabb rendin-lévő Provinciájában fel-állittatott című ájtatosság szófordulatai olvashatók Potyó 45 szereplős keresztút-passiójátékában, szinte annak dramatikus megvalósításáról beszélhetünk.

A keresztúton való, illetve Krisztus koporsója körüli éneklés, körmenet, szent színjátszás helybéli előzményeként mutatjuk be Kájoni János Hymnariumának (1659–1677) O, nam ez volt amaz szomorusag napia… kezdetű, 34 strófás, valójában egy ferences prédikátor által szónokolva énekelt nagypénteki költeményét, amely a Jézus koporsójánál összegyűltekhez szól.