Új akvarellek

Az első negyedév gyűjtései alapján készülő képek téli és őszi motívumokat dolgoznak fel. A koncepció szerint "tájkép-térképeket" szeretnék létrehozni, amelyeken klasszikus tájképi tematika jelenik meg felülnézetből, térképszerűen, realisztikus ábrázolásmóddal. Az alkalmazott nézőpontból nem használhatók a hagyományos műfaji (tájképi) klisék. Az időjárás, fények megjelenítésére sajátos vizuális eszköztár áll rendelkezésre. Általános fogalmi szempontból nézve a képeken szereplő elemek nagy része nonfiguratívnak tekinthető, mivel a hétköznapokban nem látjuk őket ebből a szemszögből és a tudatunkban egészen más kép él róluk. Ezt ellensúlyozza, hogy az akvarellek klasszikus, réteges-lazúros festéstechnikával készülnek, az eljárásban irányadó a 18. századi, 19. század eleji angol akvarellfestés, részben konkrét korabeli módszertani anyagra alapozva. A tér és a tereptárgyak ábrázolásában nagy szerepet kapnak az ön- és vetett árnyékok, a körvonalas megoldások ebben a kontextusban értelmezhetetlenek lennének. Teljes mértékben hiányzik az ég és a felhők, amelyek egyébként az általános értelemben vett tájképek meghatározó részei.

A megvalósítás során viszonylagos újdonságot jelentett a megszokottnál nagyobb, 70x100 cm körüli méret. Egyes műveletekhez, mint például amilyen a nagy összefüggő felületek festése transzparens rétegekkel, új technikai megoldóképletekre, eszközökre volt szükség. A fehér részeknél különböző maszkolási lehetőségekkel kísérleteztem, a legtöbb esetben a folyékony gumi bizonyult hatékonynak. Különböző minőségű és felületű papírokat próbáltam ki, az eredeti elképzeléseim szerinti sima felületű "hot pressed" akvarellpapír funkcionálisan nem váltotta be teljes mértékben a várakozásaimat. A nagy méret -részben a kísérletezés miatt- a gyakorlatban a tervezettnél több időt igényel, ez az új megoldások bejáratásával reményeim szerint gyorsítható.