Új kötet: XXX

Ez itt egy 30 éves pályaív a korai versek túlfűtött bukolikájától a friss darabok szikár közvetlenségéig. Gerevich András költészete hol extatikus boldogságban, hol csöndes rezignációval viaskodik a hűtlen időben rámaradó történetekkel, akár tűz a vízzel, fönt a lenttel, Jákob az angyallal. Elmeséli mindazt, amiről állítólag hallgatni illik. Fontos vállalás, fontos költészet. És hogy van ilyen, az micsoda öröm. -- Simon Márton

Ez a kötet egy tematikus válogatás. Szerelem, erotika, szorongás hatja át a sorokat. És melankólia, amely még az őrjöngő vágy mellett is jelen van, hiszen mihez kezdjünk azzal, hogy halandó testünk egy másik halandó testben próbál megkapaszkodni? Mély költőiségét az egyszerűség adja: a hétköznapi helyzetekben, félszeg mozdulatokban ott a líra. A világ lassan elsötétül körülöttünk, de a versek tovább világítanak.

-- Tóth Krisztina

„A testet és a gondolatokat gyúrni kell, / mint gyerekkézzel a Bodrogban az agyagot” A Gerevich-verset szintén, bár mintha keresetlenül nyerné el formáját. Tiszta sorok, „napbarnított bőr”, „izzadó horgony”, olvasom, és úgy érzem, egyből tudom, ki beszél. Pedig azt mondja: „Csak a vágy maradt, / magamra már nem is emlékszem.” Mi viszont akár ki sem próbált ízekre is fogunk ebből a válogatásból, kakaó, tengervíz keveredésére. Arra, hogy erotika és érzelem, önkívület, szabadság és magány milyen magától értetődően járják át egymást. Vagy épp csak összeérnek.

-- Borsik Miklós