„Népdallal keltünk, mesével feküdtünk. Szinte egyebet se tudtam adni a gyermekeimnek, és ezt se megfontolásból. Így esett jól az élet, az etetés, a büfiztetés, a ringatás, a lovacskázás, hintázás... Nagyszüleim, különösen az anyai ág a nappalt reggeltől estig, olykor estétől reggelig szinte mulatság számba vette. Derűlátásuk volt ennek köszönhető? Vagy fordítva, derűjükből fakadt ez a tempó, ki tudja? Gyermekeim mind ebben nőttek fel, és ahogy nőttek, idővel válaszutak elé kerültek…” – így vall Berecz András ének- és mesemondó - apaságáról. Ezeken a válaszutakon mit tettek le ebből, egyáltalán tettek-e le, és tettek-e hozzá valamit? Merre tart, hol tart a három ifjú Berecz, a táncos-zenész, a zongoraművész, az énekes-filmes? Most megmutatják.