Válaszúti Kézműves Tábor a Kallós Zoltán Alapítvány szervezésében

A kosárfonó, bútorfestő és szövő műhelyekbe gyorsan beteltek a helyek, de emellett indult még himző-ruhakészítő valamint lakástextilek hímzése és nemezelő műhely is. Ez utóbbit jómagam vezettem. Az idén másodízben kértek fel e megtisztelő és felelősségteljes feladatra, melyet így foglaltam össze:

„A nemezkészítés nagyon sok lehetőséget rejt magában, úgy formavilágban, mint mintakincsben. Fontos számunkra, hogy használati tárgyakat készítsünk és szépségét tudatosan, népművészetünkből táplálkozva alakítsuk ki. Erre kiváló lehetőséget nyújt a Kallós Zoltán gyűjtemény, melyet nemezes szemmel, lelkülettel bejárva rátalálhatunk számunkra fontos üzenetet hordozó tárgyakra. Kísérletezünk, megpróbáljuk a nemez világába átültetni a mintákat. Több technikába is belekóstolunk, készítünk táskát, de fő témánk egy kisebb falitakaró lesz, ahol a kályhacsempék mesés mintaszerkezetét dolgozzuk fel.”

Mondhatni látástól-vakulásig dolgoztunk: terveztünk, rajzoltunk, mintát raktunk, locsoltuk s hengereltük, simogattuk, izzadtunk… Pihenőként bekukkantottunk más műhelyek munkájába és gyönyörködtünk, irigykedtünk. Azt hiszem, ők is hasonlóképp éreztek… Mikor egy takarót átfordítottunk s a mintáját fedtük fel, minden arra járó szempár odaszegődött, a légy zümmögését is lehetett hallani, megfeszült figyelemmel és kíváncsian lestük, vajon elmozdult-e a minta, megfolytak-e a színek, sikerült-e a megálmodott mintánk? Hihetetlen elszánt és kitartó emberekkel hozott össze a sors, a kályhacsempék ihlette nemeztakarók tényleg csodásak lettek. Köszönöm ezt az élményt!