Bemutatkozás

Délvidékről vezetett az utam az anyaországon keresztül Erdély földjére. Ezen a nagy úton térben és időben mindvégig társam volt a nemezelés.

Mindeközben több népi kézművességgel is megismerkedtem, többek közt a fazekassággal, kosárkötéssel, szövéssel, bőrözéssel. Kiváló mesterektől tanultam hagyományos nemezkészítési módszereket, kutatásaiknak köszönhetően megismertem Közép-Ázsia, Közel Kelet és a Kaukázus népeinek nemezeit. Köszönettel tartozom mestereimnek: Nagy Marinak, Vidák Istvánnak és Vetró Mihálynak.

Némettanár szakon végeztem a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd tanárként dolgoztam a kőteleki általános iskolában és az Óbudai Waldorf Iskolában. 2011-ben végeztem népi kézműves-nemezkészítő szakon Nádudvaron. 2013-ban kaptam meg a Népművészet Ifjú Mestere díjat.

Alkotásaimmal kiállításokon veszek részt. Több munkám is megjelent az Országos Népművészet Kiállításon. Régóta foglalkoztat az a kérdés, milyen is a magyar nemez, melyek lehetnek azok a vonások, jelek, amelyekkel a magyar nemezművesség képi világa leírható? Úgy gondolom, más népművészeti ágakhoz kell segítségül fordulnunk, ezért gyakran ihlette alkotásom egy székelykapu, kályhacsempe, mosósulyok vagy székely varrottas.

2010 óta Erdélyben, Csíkban élek, férjem szülőföldjén. Rendszeresen tartok nemezkészítő foglalkozást, játszóházat és felnőtt képzésben is oktatom a szakmát. E mellett feladatomnak érzem, hogy a Székelyföld népművészetét tanulmányozzam, gyűjtsem. Célom a kutatás eredményeit felhasználva és a nemezhagyományok törvényszerűségeit alkalmazva olyan mai használati tárgyak alkotása, melyek kiindulópontja a székelykapuk, az ácsolt ládák és a templomi festett mennyezetkazetták képi világa.