VITRINA - Kortárs fotókiállítás Székelyvéckén
Fontos szempontnak tartjuk, hogy ne egy hermetikusan elzárt térben rendezzük ezeket a kiállításokat, hanem kint a szabadban, egy frekventált helyen. Így mindig szem előtt „lógnak” a képek, hogy akkor is hathassanak, amikor nem tudatosan nézzük őket.
Az alábbi bejegyzést a Kopiakollektiva egyesület elnőkétől, fotográfusától, Kerekes Emőkétől idézem, ahol így számolt be a kiállításról egy blogbejegyzésben (részlet):
"- Mi az, hogy (kortárs) fotókiállítás?
- Kell ez nekünk?
- Milyen képek szoktak ott lenni?
- Mik a témák? És miért azok?
A kortárs fotográfia voltaképpen egy gyűjtőfogalom, éppen ezért ez a téma több előadásnyi időt igényelne, de annyit elmondhatok, hogy egy rendkívül gazdag, szerteágazó és izgalmas vizuális jelenség, csak mifelénk ez még nem téma. A „végekre” az ilyen urbánusnak hitt úri passzió nem jut el, de tapasztalatból mondom, hogy még az erdélyi városok kiállítótereiben is igen ritkán van jelen. Persze mondhatnánk, hogy ez minket nem zavar, falun nincs szükségünk ilyesmire, megvan a magunk baja. Igen, ha nem tudjuk, hogy mi hiányozhat, az nem is fog hiányozni, de a mi esetünkben nem, mert mi már tudjuk, hogy mi hiányzik nekünk, ezért is érzünk felelősséget az iránt, hogy ezt a tudást olyanokkal is megosszuk, akik kívül esnek a kultúra látószögén. Esélyt és lehetőséget szeretnénk adni arra, hogy egy helyben megrendezett szabadtéri kortárs fotókiállítás megtekintése után dönthessenek arról, hogy kell-e ez nekik, a nézőknek, vagy sem. Mert itt erről is van szó, A Néző „kineveléséről” is, a képekről való párbeszédekről, általuk a világról, magunkról alkotott nézeteinkről.
Előszőr is szabad téren, a kisboltnál installálva (kiállítva) lehetett megtekinteni őket. Fontos szempontnak tartjuk, hogy ne egy hermetikusan elzárt térben rendezzük ezeket a kiállításokat, hanem kint a szabadban, egy frekventált helyen. Így mindig szem előtt „lógnak” a képek, hogy akkor is hathassanak, amikor nem tudatosan nézzük őket. Az internet, és okos eszközeink által nap, mint nap több száz képet fogyasztunk nem tudatosan, mégis hatnak. Hatnak hirdetésként, vagy hírként, hatnak a közösségi oldalakon a közösségeink tagjairól információkkal. Így hiszünk abban, hogy ugyanígy hatnak ezek a kiállított képek is ügyes bajos ügyeink intézése, bevásárlás közben is..."
Az eddigi célok mellet, pár szót ejtenék, a Kopiakollektiva egyesület tevékenységéről, melynek egyik alapítótagja és alelnöke vagyok. Az egyesületet idén januárban alapítottuk feleségemmel, Kerekes Emőke fotográfussal. Törekvéseink fő célja az erdélyi kortárs fotográfia és kísérleti mozgókép népszerűsítése itthon és külföldön, illetve olyan kiállítások és vizuális művészeti tartalmak létrehozása amelyek ebben az esetben, akár hidat is teremthetnek a két nemzet kulturális értékeinek az átjárásában, megismerésében, vagy egy olyan fajta vizuális párbeszéd is létrejöhet amellyel sokkal átláthatóbban, kiegyensúlyozottabban és hatékonyabban megérthetjük egymást.
Tevékenységeink egyik fő célja, hogy a kortárs vizuális kultúrát eljuttassuk olyan elszigetelt falvakba, vagy kisközösségekbe, ahol szinte nulla az esélye annak, hogy ilyen jelenséggel találkozzanak.
Idén már három kis falucskában sikerült kortárs fotográfiai kiállítást létrehozni, amelyek közül most a székelyvéckei kiállítást emelem ide be: https://www.kopiakollektiva.com/post
A fotókiállításokat általában üzletek kirakataiban, illetve környékére installáljuk, azért hogy a lehető legtöbb ember számára megtekinthető legyen.
Az installálásról és a megnyitóról egy kisfilmet is forgattam: