Bemutatkozás

Tanulmányaimat a kolozsvári "Gheorghe Dima” Zeneakadémián végeztem, ahol zongoraművész alapképzési és mesterfokozatú diplomát, majd 2020-ban Summa cum Laude doktori címet szereztem. Doktori kutatásomban Debussy és Ravel zongoraműveit vizsgáltam a francia csemballisták tükrében. Egyetemi éveim során lehetőségem nyílt a salzburgi Mozarteumban, illetve a bécsi Zeneművészeti Egyetemen is tanulni, ahol a zongora mellett a csemballójáték ismereteimet is elmélyíthettem.
Eddigi pályám során számos nemzetközi versenyen és fesztiválon vettem részt, ahol több alkalommal részesültem szakmai elismerésben. Rendszeresen fellépek koncertművészként és szólistaként több zenekarral és filharmóniával működtem együtt. Tevékenységemben kiemelt szerepet tölt be a kamarazene: testvéremmel közel két évtizede alkotunk cselló-zongora duót. 2018 óta a “Gheorghe Dima” Zeneakadémia adjunktusaként oktatok, emellett aktív előadóművészi tevékenységet folytatok. Rendszeresen publikálok azokról a művekről, amelyeket műsorra tűzök.

Bartók, Kodály, Papp, Farkas, Szokolay pedagógiai célzatú művein nevelkedtem, amelyek már korán megalapozták zenei gondolkodásomat és értékrendemet. Ligeti György műveivel még Salzburgban ismerkedtem meg. Orbán György rendkívüli érzékenységű miniatűrjei évek óta foglalkoztatnak. Kurtág György egyedülálló, sűrített zenei világa pedig az elmúlt évben teljesen magával ragadott. Pályázatom középpontjában Ligeti György, Kurtág György és Orbán György zongorairodalma áll: három erdélyi származású zeneszerző életművének kutatása és szélesebb körű megismertetése. Munkám célja nem csupán az elemzés, hanem a közvetítés is: hidat kívánok építeni a kortárs zene és a hallgatóság között. Ennek jegyében egy tematikusan felépített előadás- és koncertsorozat megvalósítását tervezem, amely az értelmező előadásokat a művek élő megszólaltatásával kapcsolja össze.
Miközben Nyugat-Európában a modern zenei irányzatok már széles körű elfogadottságnak és élő hagyománynak örvendenek, térségünkben gyakran még Bartók és Kodály műveit is idegenkedve fogadják. A kortárs magyar szerzők alkotásai pedig sajnálatos módon ritkán jelennek meg a hangversenyek műsorain.
Meggyőződésem, hogy amikor három ilyen kivételes alkotó - bárhol is éljenek a világban - szülőföldjének és anyanyelvének a magyart vallja, közös felelősségünk, hogy életművüket ne hagyjuk háttérbe szorulni. Fontosnak tartom, hogy zenéjük ne csupán szakmai körökben, hanem a szélesebb közönség számára is élő és befogadható legyen