Bemutatkozás

Belicza László Gábor fényképeit egyfajta szemlélődő nyugalom jellemzi. A képeken megjelenő lírai világ bátran közel engedi magához nézőjét, aki ezáltal részesülhet abból a harmóniából, amely az alkotások mindegyikét áthatja. A finom érzékenységgel készült felvételek az ember és a természeti környezet viszonyát vizsgálják, miközben felvetik a sokszor ellentétes viszonyban lappangó kérdéseket is. Hol az ember helye a természetben? Mi miatt siklott félre a viszonyunk a természettel? Milyen lehetőségei vannak a harmonikus együttélésnek? A kérdések mögött a természet szeretete áll, de Belicza alkotásait elősorban nem ez motiválja, hanem a művészi kifejezés elemi szükséglete. Ehhez tartozik egyfajta fokozott alkotói érzékenység, amelynek az apró részletek megtalálásában van szerepe, ám másban is megmutatkozik. Ez az érzékenység teszi Beliczát fogékonnyá a külvilág folyamataira, amelyeket képein nemcsak megjelenít – egy problémakör bemutatásaként –, hanem egyéni narratívákat alkotva saját élményvalóságát is artikulálja. Képei átlépik a dokumentum vagy az áldokumentum műfajai határait, és önálló keretrendszert alakítanak ki maguknak. A művészi praxis ilyen módon implikálja a természethez kötődő látványokba a saját belső munka eredményét, minden gondolatot, aggodalmat, szeretetet, együttérzést, vagy idegenségélményt. A komplex alkotói világból érkező fényképek világos nyelven beszélnek, moralizáló, bölcselkedő fényképek helyett nyílt és őszinte felvételek jellemzik Belicza sorozatait. Ezek a művészeti munkák együttesen egy széles ívű alkotói pályát rajzolnak ki, vagyis egy olyan életművé állnak össze, amely egyetlen, nagy történetet mesél el. Az egységélmény minden alkalommal megragadja a nézőt, amikor ezekkel a fényképekkel találkozik. Szabó Benedek, esztéta