Bemutatkozás

Jakatics-Szabó Veronika festőművész, művésztanár vagyok, Budapesten élek. Elsősorban festőnek tartom magam, ez az a művészeti ág amelyben a legotthonosabban mozgok és amelyben a legtöbb munkám készül(t). Képzőművészként egy teljesen egyéni, személyes motívumvilág felépítése foglalkoztat – a kifejezésmódon és az anyaghasználaton kívül számomra ez a választott motívumokban és témákban is megnyilvánul. Motívumrendszeremmel egyfajta sajátos mitológiát szeretnék kialakítani, amely individuális is és kollektív is egyszerre. Képi gondolkodásom narratív, „képpel elbeszélve”, történeteken keresztül fogalmazom meg mondanivalómat. Munkáimban a festészeti tradíció és a mai vizualitás közötti párbeszéd lehetőségeit keresem. Alkotói világom tudatosan kapcsolódik a szimbolikus, metafizikus és a szürrealista figurális festészet hagyományához; „reális” dolgokat ábrázolok úgy, hogy egyes motívumok, vagy különböző perspektívák és nézőpontok, ill. ezek ütköztetése által el is rugaszkodom a valóságtól.

Mindig is fontos volt számomra a műveimben a magyar és a közép-kelet-európai vizuális nyelv hagyománya, ill. az itt jelen lévő problémák, motívumok ábrázolása - olyan módon, hogy a munkáim bárhol, bárki (arra alkalmas befogadó) számára érthető mondanivalót fogalmazzanak meg. Motívumként legtöbbször azokat a szellemi, lelki tulajdonságokat, jelenségeket keresem amelyek csak itt, nálunk, Kelet-(Közép) Európában vannak jelen. A kortárs kelet-európai képzőművészeti karakter mibenléte, történelmi-társadalmi háttere, a benne rejlő irónia és (neo)egzisztencialista vonások foglalkoztatnak jelenleg. Ebben a témában tervezek művészeti kutatást, rajz- és festménysorozatot az elkövetkező időszakban.