Bemutatkozás

Munkám címe: Ipari sebeink kezelése

Munkám témája a sebhelyek kezelése. Építészeti sebeink létrejöttének okai nem elsősorban fizikai vagy műszaki területen keresendők. Meglátásom szerint közösségeink gondolkodását ma túlzottan befolyásolják a töredezett történelmünk nyomai. A törések mentén sok esetben valami elmúltnak a részleges vagy teljes elutasítása is megjelenik. Ez a fajta személyes elfordulás a gondoskodást is elvonja, így táji vagy települési sebeket hozunk létre. Elfordulunk a gazdálkodó életmódtól, ezáltal nem tudunk mit kezdeni a népi építészeti hagyatékainkkal. Elfordulunk a szocreáltól, ezáltal nem tudunk mit kezdeni az e korban született környezetünkkel. Sorolhatnánk még. A sok töredezés hatására így ma tele vagyunk településképi sebekkel, amelyek esetleges kezelése sokszor már kínos feladattá válik, így végleg elpazarolva épített értékeinket.

Tanulmányaim és munkám során többször volt alkalmam ipari területekkel foglalkozni (Beton silók közé tervezett hotel Duisburgban – TU Braunschweig, a pécsi Gróf Széchenyi István akna revitalizációja – PTE MIK, egykori magtár lakóépületté alakítása Havelbergben – BZ Architektur). Az ipari környezet egykori funkciója, a benne felsejlő erők izgalmasok ugyan, azonban engem az épületek egyszerűsége, a megoldások szűkszavúsága és a szépen strukturált architektúrájuk érdekel igazán. A népi építészet mellett az ipari építészetben élő nemes egyszerűség az, amely – véleményem szerint – a mai építészetünkben hiánycikk.

Tézisem szerint a falvainkban, városainkban megtalálható ipari sebeink újra a közösségek élettereivé tehetők. Ehhez fontos támpontot tud adni egy alaposan dokumentált előkészítés, majd több aspektusból vizsgált tervjavaslati rendszer. Kutatásom célja egy kézikönyv, amely Nagymányok egykori brikettgyárát feldolgozva módszertani rendszert ad a döntéshozók számára a fejlesztésekhez. Másrészről képes lehet párbeszédet kezdeményezni sebeinkről.