Bemutatkozás

Szabó Dorottya festőművész, 2001-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Szabados Árpád osztályában, ezután 2001 és 2002 között a müncheni Akademie der Bildenden Künstén tanult DAAD-ösztöndíjjal. 2001-2003 között Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíjban részesült. 2003-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 2003-2006 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója, témavezetője Szabados Árpád. A DLA fokozatot 2009-ben szerezte meg. 2012-ben a Budapest Galéria művészcsere programjának ösztöndíjasa Salzburgban.
2005-ben elnyerte a STRABAG Festészeti Díj Fődíját. Budapesten él és dolgozik.

Festészettel, rajzzal és a papírhoz, festéshez szorosan kapcsolódó installációkkal foglalkozik. Elsősorban személyes élményei, emlékei és a körülötte zajló történések hatnak rá.

Szabó Dorottya személyes érzésekkel, élményekkel dolgozik. Azonban munka közben a színek, az anyagok változásai, a felületek, a részletek és az arányok érdeklik. Nagyon szereti azt, hogy a véletlenek befolyásolják a képei alakulását, ennek érdekében kialakította a freskófestés módszerét használó sajátos alkotói technikáját: festményei készítéséhez sablonokat használ. A fekvő képfelületre helyezett, lyuggatott pauszra fest, hogy a vásznon nyomot hagyjon a festék. Így foltok és apró pöttyöcskék jönnek létre, amelyek könnyedek, véletlenszerűek, és elindítják munkájának lassú, sok lépésből épülő folyamatát. A véletlen és a szándékos, a nyüzsgő foltok és az üres felületek kölcsönösen értelmet adnak egymásnak. Ezek az inspiráló esetlegességek meghatározzák és ösztönzik a következő lépéseit. A kép lassan bontakozik ki a festés és a figyelem egymásra hatásából. Olyan képi világ születik, amelyet „puszta kézzel és ecsettel” talán nem is mert volna életre hívni.

Alkotó világa sokféle dologból meríthet: egy épület stukkódísze a pesti belvárosban, egy talált kép, egy intenzív érzés, amit nem tud szavakba önteni. A munka során minden átalakul, nem fontos az eredet, nem fontosak a kiindulásnak használt banális tárgyak.
Szabó Dorottya a legfontosabbnak azt tartja, hogy olyan képek jöjjenek létre, amelyeken át a néző megalkothatja a saját világát, a képekben a néző történeteinek is helye van.