Dienes Nikolett 2020
népművészet
Bemutatkozás
Tősgyökeres kisgyőri lakosként élek Kisgyőrben, gyermekkorom óta érdekel a népművészet, a hozzám legközelebb álló művészeti ágat a szövésben találtam meg. 2005-ben érettségiztem a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskolában, ezt követően 2005-2008-ig Nádudvaron a Népi Kismesterségek és Szolgáltató Mesterségek Szakiskolájában szőnyegszövő szakon tanultam, melyet kitűnő eredménnyel zártam. 2007-ben a népművészet ifjú mestere lettem szőtteseimmel. Hat gyermekes anyukaként azóta is szenvedélyem a szövés, emellett önképző módon tanultam varrni, kötni, gyöngyötfűzni, foltotvarrni, fonni és batikolni és nemezelni. Sokszor részt vettem jászóházakban és kézműves táborokban. Rendszeres látogatója voltam egy felvidéki kézműves tábornak, aminek helyszíne Sajógömör település. Szakmai gyakorlaton vettem részt Mátraderecskén, ahol a hevesi Háziipari Szövetkezet által müködtettet szövőműhelyben tanultam idős asszonyoktól vásznat szőni. Az iskolával számos kiállításon és rendezvényen részt vettünk, ahol szövőszéken vagy nomád felvetésen bemutatókat tartottunk. Legrangosabb elismeréseimet takácsmintás gyapjútakaróimmal és kilimszőnyegeimmel nyertem el. Tudásomat a jövőben bővíteni szeretném a vászonszövés technikáinak mélyebb elsajátításával. Régóta álmom és célom egy kis alkotóműhely elindítása, mely szőtteseimen és kézműves termékeimen alapul, és mellyel szeretnék csatlakozni azon mesterekhez, akiknek céljuk a régi népi mesterségek újjáélesztése, továbbörökítése tanítványok fogadásával, alkotótáborok szervezésével. Emellett hivatásomnak érzem a szövés a mai korba történő átültetését a népművészeti elemek felhasználásával, szimbólumvilágával.
Iskolák
Jelenlegi Munkahely
Hírek, Események
2023-04-18 21:36:00
Hír
LélekFormák | II. Népművészeti Nemzeti Szalon 2023 „A népművészet jelképrendszerével és tér- illetve időszemléletével is meg kell ismerkednünk, hogy legyőzhessük idegen művészi nevelésünk előítéleteit, és zavartalanul élvezhessük a magyar formákat.” (Lükő Gábor)