Bemutatkozás

A Budapesti Veres Péter Gimnázium elvégzése után a BME építészmérnöki karán 2003-ban Hauszmann Alajos diplomadíjjal szereztem diplomát. Ezután Karácsony Tamás irodájában dolgoztam hat évet.  Az egyetemen a Középülettervezési Tanszéken,  Balázs Mihály vezette doktori képzés során fűződött szoros szakmai kapcsolattá Nagy Mártonnal és Török Dáviddal a barátságunk, akikkel később közös cégünket, a dmb műtermet megalapítottuk. 


Doktori fokozatom 2011-ben szereztem. Ezt követően főállásban tanítok a DE MK Építészmérnöki Tanszékén, 2015-től egyetemi docensként. 2011-ben Junior Príma díjat, 2015-ben a DE MK publikációs díját, 2018-ban a közösségépítési céllal elindított Szárítóműhely projektért Debrencen Kultúrájáért Alapítvány kitüntetését kaptam.  2019-ben a dmb műteremmel Molnár Péter emlékdíjat, 2020-ban a Lendvai főkonzulátus társtervezőjeként Pro Architektúra díjat kaptunk. A Nagykanizsai Boldog Celesztína óvodánkat 2017-ben, az Újpesti Multifunkcionális sportcsarokunkat 2021-ben a nemzetközi Mies van der Rohe díjra jelölték.


Pályázatom a szakmagyakorlás és az egyetemi lét metszéspontjában egy előkészítés alatt álló közösségi építkezés megvalósítására, ennek dokumentálására és publikálására, illetve a saját kutatással történő kiegészítésére irányul.Öt éve indítottuk el a debreceni elhagyatott Tímár-ház értékmentésére irányuló projektünket, amelyben a Szárító műhelyt közösségi- és inkubátorház formájában képzeljük megújítani.


Célom, hogy a közösségi ház kivitelezését a hallgatók bevonásával végigvezessem, s a folyamathoz kapcsolódva egy sajátos, participatív kivitelezési forma építészeti lehetőségeit kutatom. A kézzel készítés, amely mára sajnos eltávolodóban van a szakmánktól, komoly építészeti lehetőségeket rejt: esetünkben a barkácsolás olyan tervezői stratégia lesz, amely leleményességen, jelenléten alapul, kézművességet, hagyományőrzést és egyben innovációt is jelent.