kézműves építészet

Korunk  termékfejlesztés által fűtött, árucikkek uralta környezetében, egyre profibb vegyületek alkotják építőanyagainkat. Nyersanyagaink ezáltal megbízhatóságuk ellenére egyre speciálisabb helyzetekben használhatóak csak fel, nem túlzás azt állítanunk, hogy minden problémánkhoz okos termékek jelentik a megoldást. A bennünket elárasztó terméközönhöz kapcsolódó kérdésekkel Reimholz Péter már a 80-as években foglalkozott1, strukturalista gondolatokkal áthatott szövegeiben. Az építész megváltozott szerepét firtatta, a ‘kitaláló építész’ helyett a késztermékeket kollázsként ‘rendezgető építész’ jövőjét vizionálta. Ezzel egyidőben Claude Lévi Strauss a mérnök és a barkácsoló, két egymástól eltérő mentalitását vizsgálta:

a mérnökkel szemben a barkácsoló nem az elemek rendeltetésszerű használatát követi, hanem a termékeket feltalálóként szemléli, azok eredeti rendeltetéséhez képest új összefüggéseket, új értelmeket vetítve rájuk, ahogyan az például a spontán építési tevékenységekre is jellemző. Reimholz kollázsrendező elve és Strauss a barkácsolóra vonatkozó tézise potenciális tervezői stratégiát jelenthetnek egy olyan korban, amikor a kézművesség helyett az ipari termelés dominál. A minimalizmus után a tereket és a felületeket érzelmekkel, hangulattal megtöltő kortárs építészeti trendek kapcsán, újra a szakmánk anyagok és részletgazdagság felé fordulásának lehetünk szemtanúi. A kiskonfeerencián meghívott vendégeinkkel és a hallgatókkal az alábbi kérdésekre kerestük a választ:

    - Ezen kortárs trendek mentén, de kézműipar híján mit jelenthet a kézműves esztétika stratégiája?

    - Mik számotokra a kézműves esztétika megnyilvánulásai kis és nagy léptékben?

    - Milyen regionális lehetőségeket láttok ezzel kapcsolatban?

    - A kézművesség tárgyi vetületén túl a kézművesség a tervezés folyamatában hogyan értelmezhető?

    - William Morris 150 éve megfogalmazott tézise3 szerint az alkotó ember munka felett érzett öröméből származhat a végeredmény esztétikája. Mivel a kézműiparra egyre kevésbé hagyatkozhatunk, Morris koncepciója jelenthet-e legalább saját alkotói folyamatunkhoz tervezői stratégiát?