Bemutatkozás

2004-ben a BME Építészmérnöki Karán diplomáztam, majd 2007-2011 között a Kós Károly Egyesülés Vándoriskoláját végeztem. Mestereim: Makovecz Imre†, Dévényi Sándor, Salamin Ferenc, Varga Csaba, Zsigmond László, Szűcs Endre†, Radványi György†, Dr. Balogh István Professor Emeritus†, Szkok Iván. Az elmúlt 5 évben Visegrád főépítésze voltam. Az építészet mellett legalább annyira fontos számomra a festészet is, magam is festek. A környezetünk kérdése, a társadalom színvonala és a művészet helyzete egymást visszatükröző fejlődési állapotok. Ha az egyik süllyed vagy emelkedik, a másik kettő is a válság vagy a virágzás jeleit mutatja. Úgy érzem, magam elsősorban a művészet területéhez tudok hozzájárulni. Egyetem után ezért választottam és végeztem a Vándoriskolát, mert Makovecz Imre ebben a posztgraduális képzésben a művészet egészében való gondolkodás, az együttdolgozás, a szolgálat (pl. főépítészség, oktatás) szeretetét akarta átadni az építészeten keresztül. A választott témám - Bartók gondolatát idézve - a "tiszta forrás" keresése, amiből időről-időre meg tud újulni művészetünk, amelyhez már minden művészeti területen eljutottunk, de amihez újra és újra vissza kell találnunk. Ez nem csupán építészeti kérdés, de ha úgy tetszik, legfőképpen mégis csak az: éppé tenni a világunkat. Miféle történelmi, geopolitikai, társadalmi események közepette ébredtek rá a nemzetek az identitásuk megfogalmazására a XIX. században, melynek következtében nálunk Kós Károly, Bartókkal szinte teljesen egy időben lelt rá azokra a gyökerekre, melyekről Makovecz Imre is megmondta, hogy a mélyben összefonódnak, közös tőről fakadnak. Hiszem, hogy az, amire Kós és Bartók rátaláltak, időtlen értékek, és mindig van, aki felfedezi, felismeri, őrzi és továbbadja azokat azóta is, mindannak ellenére, hogy a "modern" gondolkodás tudatosan és folyamatosan ennek ellenében fogalmazódik meg.