Bemutatkozás

Munkámban főként a fotográfia fizikai tulajdonságainak összjátékára fókuszálok. Kíváncsian kutatom azt a hatást, amit a forma, az anyag és a képzelet együttesen alkot. Szívesen formázom az alapanyagot, a papírt is, nyomtatás vagy nagyítás előtt. Gyermekkori emlékeim sokszor kiindulópontként szolgálnak bizonyos témák feldolgozásához, megörökítéséhez való ragaszkodásom pedig nyughatatlanná tesz, egészen addig még a projekt kivitelésére sor nem kerül. Attól félek a legjobban, hogy a számomra fontos dolgok körülöttem eltűnnek, mielőtt ötleteimet megvalósíthattam volna.

Pályázati programom, és egyben a legaktuálisabb művészeti kutatásom, amivel az utóbbi évben kezdtem el foglalkozni, a Nagyharsányi Szoborpark alkotásaival foglalkozik. Gyermekkorom óta, jelentős befolyással volt rám és munkámra, jellege, jelenléte. Habár fotográfia tanulmányaimat Angliában végeztem, most hazaköltöztem szülővárosomba, Pécsre, hogy fotóművészeti tevékenységem itthon folytassam. A szoborpark plasztikái korábbi munkámban is fellelhetők, az erőteljes, de gyengéd vonásoknak harmóniája, mindig visszaköszönt, mindig újabb ötletekre ösztönözte munkám. Miközben én, fényképező, nyomtató és különböző papírok segítségével saját papírszobraimat alakítom, a nyitott, kőbányába olvadó térből turisztikai központ lesz. Ez nálam egy történelembe visszatekintő kutatást indít el, mely tényeket és történeteket fed fel a szimpozion múltjával kapcsolatban. Számomra fontos ezzel foglalkozni, mert Pécs városához, a szoborpark, kulturálisan és földrajzilag is oly közel van, szerepe pedig a művészeti élet és fejlődés céljából kiemelkedő. Az ott alkotók szívéből, mindenki ott hagyott egy darabot, amikor szobraikat rezidenciájuk alatt a parknak adományozták. Személyes megérzésem az, hogy a helynek alkotói figyelemre van szüksége, ahhoz hogy fejlődni és a jövőben, újra, virágozni tudjon.