Bemutatkozás

A Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumba jártam középiskolába, majd egyetemi tanulmányaimat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, mellette pedig az ELTE-n bölcsészkaron folytattam. Az elmúlt években több sorozaton is dolgoztam, a Láthatóság címűben a közmunkások média reprezentációját dolgoztam fel, majd 2016 óta a már szinte képhulladékokká vált diafilmeket használtam fel a festményeimhez. Eleinte a családi fotográfiákra fókuszáltam, az utóbbi években pedig a művészettörténet oktatás kellékeit emeltem be a festészetembe. A 2024-től elnyert ösztöndíjas időszakban folytatom a Diák a művészettörténetből című sorozatomat amellyel nemcsak az egyes műalkotásokra, művészekre vagy művészeti korokra szeretném irányítani a figyelmet, hanem a művészettörténet megismerésének folyamatára is. Az eredeti műtárgyakkal csak kivételes esetekben találkozhatunk, a tanulás során reprodukciókkal kell beérünk, amelyek sok esetben torzíthatják az eredeti műről alkotott képünket. A digitalizálásnak köszönhetően a diafilmek kivonultak az oktatásból, az évek alatt pedig a film minőségéből adódóan hol megsárgultak, hol egészen rózsaszín monokróm képekké váltak. Miközben a klasszikus festészeti technikákból megtanult gondolkodásmód vezet, folyamatosan kísérletezem a különböző anyagokkal, vagy a fény beépítésével a képeimbe. Művészeti gyakorlatomhoz szorosan hozzákapcsolódik az oktatás. A rajzolásra és festésre nemcsak a kommunikáció egy formájaként, hanem a megismerés egy eszközeként is tekintek. Ezeket nemcsak művészetként, hanem szakmaként is megélem, melynek ilyen formában tanítható fogásai, összefüggő szabályrendszere van. A szabályok ismerete pedig megalapozza az önálló alkotást. A Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium archivált anyagában, a Schola Graphidis Művészeti Gyűjteményben a rajztanítás több évszázados hagyományát kutatom, azon belül is az emberi alak ábrázolásának oktatásmódszertanát. Doktori fokozatot a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában szereztem.