Bemutatkozás

A művészetek iránti szeretetem gyerekkorom óta él. Hat éves koromtól fuvolázok, zongoráztam, táncművészetet tanultam, aztán elkezdett érdekelni az építészet. 2017-ben végeztem a Budapesti Metropolitan Egyetem környezetkultúra szakán, majd 2019-ben szereztem meg építőművész mesterszakos diplomámat. Munkámmal ART diploma díjat nyertem. Nemzetközi és hazai szakmai versenyeken is volt lehetőségem díjazottként szerepelni, több kiállításon is megjelentek alkotásaim. Az egyetem után főleg belsőépítészettel foglalkoztam, ami kiegészült az építészettel. 2021-ben megszületett a kisfiam, aki egy teljesen új szemléletet tanított és hihetetlen kreativitásra ösztönöz. Munkám témája már az egyetemi évek alatt érlelődött bennem. Mesterszakos diplomamunkám, akkoriban nem kidolgozott részletéhez nyúlnék vissza, fejleszteném és megvalósítanám. Vesszőből font bivakokat, pihenésre alkalmas építményeket szórtam szét a tájban, a terület ipari jellegének „lágyítására”. Régóta foglalkoztatnak az ipari környezetekben rejlő szépségek, strukturált, egyszerű architektúrájuk, benne rejlő erejük és az ezzel merőben más hangulatú, lágyabb, finomabb vonalakat és arányokat hordozó népi építészetünk, népművészetünk. Gyerekkoromat egy Tisza menti településen töltöttem, ahol az ártér adta kincsek nagyrészt meghatározták a környék mára kihalófélben lévő kézművességét. Az ösztöndíj segítségével ennek az ősi mesterségnek, a vesszőfonásnak szeretném az emlékét őrizni. A kutatómunka után, a környék általános iskolás gyermekei számára tartok foglalkozást, hogy ismerjék régmúltjuk hagyományát. Munkám következő fázisa a tervezés, egy mai szemléletű átírás, forma és anyagkísérletekkel. Kültéri, szoborszerű építményt tervezek, ami a környezetében gyermeki játékossággal él, használóját a megfigyelés részévé teszi. Az alkotást megvalósítom, majd vizsgálom milyen hatást gyakorol vidéki és a természettől egyre eltávolodó városi környezetben. A kézzel készítés jelen esetben hagyományőrzést és innovációt jelentene.