A demitizált Szűz Mária fájdalma - Kaffka Margit Mirjam című elbeszéléséről

"Kaffka Margit Mirjam című elbeszélése 1913. október 10-én jelent meg a Világ hasábjain. Annak ellenére, hogy egy jelentős bibliai alakon keresztül fogalmaz meg egy, a nők helyzetére vonatkozó bírálatot, eddig meglehetősen kevés figyelem irányult rá a recepcióban. Radnóti Miklós Kaffka művészi fejlődéséről írt doktori disszertációjában az asszonyi passzivitás kifejezéseként, valamint „tudatos tett”-ként értelmezi a novellát, melyben a „harcos asszony” [t.i. Kaffka Margit] „a bibliai környezettel érzékelteti a motívum »örök emberi« voltát, de egyben finoman ép[p] a környezettel érzékelteti »nem mai«-ságát is.” [1] Fülöp László a Mirjamot – Radnóti szóhasználata nyomán – azon novellák közé sorolja, melyek „stíluspróbálkozások”-nak, valamint „menekülés jellegű egzotizmusok”-nak tekinthetőek. Úgy véli, hogy ez az elbeszélés egy olyan szimbolikus-parabolikus jelentésképzésű kísérlet, melyet esztétizáló-stilizálás, valamint a távoli, képzelt világok valószerűsítését célzó, realisztikus szemléleti és formáló eljárások jellemeznek. Összességében úgy látja, hogy a Mirjam inkább a „kitérőszerű írói experimentálás” dokumentuma, mintsem valóságos megfigyeléseket, tapasztalatokat és a korabeli életet megragadó, epikusi gondolatokat tartalmazó mű. [2] Bodnár György gondolatmenetében az előbb idézett értelmezők észrevételeivel összhangban olyan elbeszélésekkel (Süppedő talajon, 1911; Fekete karácsony; 1913) említi egy lapon a novellát, melyekben Kaffka saját „feminista koncepcióját” plasztikusan megformált női arcképek segítségével fogalmazza meg. [3] Bodnár azonban már reflektál a keresztény hagyományban élő Szűz Mária-kép novellabéli demitizáltságára, [4] a bibliai világ – Ernest Renan nevéhez kötődő pozitivista mítoszfelfogással kapcsolatba hozott – rekonstrukciójára, valamint arra, hogy az elbeszélésben a „régi mítosz antitéziseként bemutatott köznapi élet rajza” mutatkozik meg. [5]

Látható tehát, hogy a fentebb idézett értelmezők azon kívül, hogy reflektálnak a bibliai alak világának rekonstrukciójára irányuló írói kísérletre, a novella poétikai eszközeire nem térnek ki bővebben, hanem csak azt hangsúlyozzák, hogy az írónő „feminista gondolatokkal toldja meg a bibliai történetet.”  [6] Noha az elbeszélés egyik nóvuma kétségtelenül ebben ragadható meg, meglátásom szerint jelentősége nem kizárólag ennyiben áll, hiszen a szöveg a korábbi értelmezők által említett feminista gondolatokat, illetve kritikai reflexiókat az átírás és újragondolás gesztusa által közvetíti. Ebből adódóan érdemes szemügyre venni azokat a narrato-poétikai eljárásokat, melyek által Kaffka az elbeszélésébe építi, illetve felülírja a bibliai szövegelőzményt, [7] hiszen ezek az alkotói megoldások fontos szerepet játszanak abban, ahogy a novella Mária alakjának profanizálása által a női szempont érvényesítésére vállalkozik. A most következő írásomban ezt a kérdést szeretném megvizsgálni, ám a szövegelemzést megelőzően Szűz Mária alakjának a keresztény kulturális emlékezetben, illetve művészeti alkotásokban – így a magyar irodalomban, illetve Kaffka más műveiben is – megjelenő kettősségére reflektálok, hiszen ennek ismerete elengedhetetlen annak megállapításához, hogy Kaffka milyen módon közelíti meg Jézus anyját, és milyen pontokon kapcsolódik, illetve tér el a közkeletű Mária-képtől."

Jegyzetek

[1] Radnóczi Miklós [Radnóti Miklós], Kaffka Margit művészi fejlődése, Szeged, Magyar Irodalomtörténeti Intézet, 1934, 21. (Értekezések a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetéből, 14.)
[2] Fülöp László, Kaffka Margit, Budapest, Gondolat Kiadó, 1987, 171.
[3] Bodnár György, Kaffka Margit, Budapest, Balassi Kiadó, 2001, 147.
[4] Uo., 275.
[5] Uo., 148.
[6] Uo., 275.
[7] Ennek megvizsgálása azért is lényeges, mert meglátásom szerint Kaffka novellája ilyen szempontból fontos előzménye lehet Mészöly Miklós Saulus című regényének a bibliai szöveghelyek alkalmazásának tekintetében. Mészöly regényének ilyen irányú vizsgálatával kapcsolatban lásd a következő tanulmányomat: Kosztrabszky Réka, A bibliai szöveghelyek szerepe Mészöly Miklós Saulus című regényében, Irodalmi Szemle, 2021/2, 44–51.

A tanulmány teljes szövege az Irodalmi Szemle folyóiratban lesz olvasható 2022 őszén.