A DOHÁNY UTCAI SERIFF

A Dohány utcai seriff 2012-ben lett bemutatva, a Kaposvári Egyetem, és a Füge koprodukciójában. 2013-ban két kritikus díjat is kapott, a legjobb független előadás díját, és a legjobb zenéjét. Majd bekerült a Hungarian Theater Showcase 2013. programjába. 2018-ban vendégszerepelt a New York-i Hungary L!ve Festival-on.

2016-ig Budapesten és vidéken a Füge támogatta az előadást, azóta és jelenleg is az Örkény István Színház segítiti a darab repertoáron tartását. Az előadás alkotói különböző, kő- és függetlenszínházakban dolgoznak, országszerte. Küldetésükként tekintenek arra, hogy megmutassák a világnak ezt a fontos darabot.

Az előadók, a hangjukat és testüket kölcsönzik azoknak a holokauszt túlélőknek, akiknek történeteit mondják; hogy azok a milliók, akik nem élték túl ezeket a sötét éveket megszólalhassanak. 
A bemutató előtt minden fellépő egyéni kutatást végzett, történeteket és emlékeket gyűjtöttek túlélőktől és családtagoktól, ezáltál is sokkal személyesebbé és jelenidejűvé téve nem csak a maguk, de a közönség számára is az előadást.

A produkció teljes sötétben zajlik, különleges atmoszférát teremtve ezzel, amit nehéz leírni mielőtt “látnánk''. A nézőknek a teljes befogadáshoz, nyugalmi állapotba kell kerülniük, hogy a témára tudjanak figyelni. Ezt segíti és táplálja a közös légzést. Nyugalom és figyelem. Megértés. 

Az előadás a dokumentum színház hagyományait és Kovács Márton zenéit használja. A fent említett három alappillér támasztja meg a darab fő gondolati mondandóját: az emlékezés fontosságát, és a figyelem szépségét.

A színdarab szövegét Mohácsi János és a szereplők közösen válogatták. Gerincét személyes visszaemlékezések adják, Claude Lanzmann Shoah című filmjének textusán kívül, mint az Mohácsi János előadásaiban megszokott, számos vendégszöveg is található benne. Az esettanulmányok, túlélők visszaemlékezései, szépirodalmi művek, naplórészletek, történelmi források, jegyzőkönyvek és személyes gyűjtések segítenek a korabeli atmoszféra és a történelmi kor bemutatásában. A vallomások és írott anyagok közé ismétlődően önirónikus és karakteres zsidó viccek ékelődnek, amelyekben ugyanaz a sors fogalmazódik meg. A humor érthetőbbé teszi a tragikus történelmi hátteret, mint minden igazi színházban, a tragikum a nevetésen sejlik át.

Alkotók: Kovács Márton, Mohácsi János, Mohácsi András

Szereplők: Bányai Kelemen Barna, Bíró Kriszta, Boros Anna, Boncz Ádám Gonda Kata, Rainer-Micsinyei Nóra, Bánfalvi Eszter, Radnay Csilla, Keresztény Tamás, Kovács Márton, Lakatos Máté, Formán Bálint, Lábodi Ádám, Némedi Árpád, Grisnik Petra, Takács Nóra Dia, Tolnai Hella, Sodró Eliza, Herczeg Tamás, Csillag Panni, Nagy Petra