A hűség színeváltozásai

Demény Péter 2020. júliusi recenziója nemcsak a Hűség a változáshoz című kötetet (Interkulturális Kutatások Kft., Budapest, 2019) ismerteti, de Bertók László költészetére is méltányos figyelmet von. A pécsi költő egész életművét jellemzik sorai:

„Akármilyen változásai voltak ugyanis az időben – és voltak csakugyan, a szonettektől a »háromkákon« át a szabadversekig –, bármilyen módon kapcsolódott a posztmodernhez –, és már a töredékesség vagy a morzsalékosság is oda kapcsolja –, ez az élet­mű mindig gondosan válogatta a szavakat, hitt bennük, hitt abban, hogy az értelmetlenség, az értelem boldog elveszítése pillanatában is van még értelem, a könnyűség korában is lehet súlyról beszélni. Ilyen módon a Hűség a változáshoz címben a két szó egyaránt fontos: miközben Bertók soha nem hagyta, hogy eredményei gőghöz és bezáruláshoz vezessenek, a nyelvben való hitből sem ábrándult ki soha, ismét bizonyítva a pascali gondolatot, miszerint bizonyos alkatoknál a hit a kétely dolga. A töredezett szonettekben éppúgy, mint az elliptikus szabadversekben, a szó jelentett valamit, és a mondat, a sor jelentése sem úgy volt kétséges, hogy eleve nincs értelme. Ezek a minőségek mindig is fontosaknak bizonyultak az elemzett életműben, és talán ez a feszültség – »klasszikus« lélek egy posztmodern világban – is vezetett a színvonalhoz.”

A könyvismertető itt érhető el.