A jobbágytelki női ünnepi és táncviseletről

Jobbágytelke az egykori történeti Marosszék északi részén, a Felső-Nyárád mellékvölgyében fekszik. Orbán Balázs szavaival élve Marosszéknek, az egykori székely széknek, „végfaluja”. Tőle északra már a Felső-Maros mente egykori vármegyei magyar falvai sorakoznak, illetve a Maros és a Görgény völgyének román falvai találhatóak. A romániai magyar falu lakossága napjainkig magyar nemzetiségű és római katolikus felekezetű.  Orbán Balázs az 1800-as évek második felében mint kalapkötéséről ismert és szalmakalapjaival vásározó falut említi. A falu és a környék táncairól és népviseletéről már a 19. századból találunk híradást. E faluban a hagyományos tánckultúrával foglalkozva kezdtem gyűjteni a viselettel (főként a táncviselettel) kapcsolatban. Az ezredfordulón rendszeres gyűjtést végeztem az akkori legidősebbeket is kérdezve. Beszélgettünk a két világháború közötti és a második világháború utáni évtizedek hagyományos öltözködési szokásairól, az illemről, az egyes ruhadarabokról és arról, hogy a teljes öltözetben mihez milyen (anyagú, színű, díszítésű) ruhadarab illett. E gyűjtőmunka eredményeit is felhasználva született az az írás, amely a Folkmagazin következő (2020. szeptemberi) számában lát napvilágot a jobbágytelki női ünnepi és táncviseletről. A tanulmány az MMA Művészeti Ösztöndíjpályázat keretében készült, és kapcsolódik egy készülő, a marosszéki falu tánchagyományával foglalkozó kötethez.