Bemutatkozás

Kecskemét környéki tanyavilágból származó rokonaim révén érintett meg először a népi kultúra világa. Nagyanyámtól kisgyermekként tanultam népdalokat, és később vele néprajzosként is sokat beszélgettem a tanyavilág népéletéről, kultúrájáról. Budapestre kerülve kapcsolódtam be az amatőr néptáncmozgalomba. 1995 és 2007 között a Diószegi László vezette budapesti Válaszút Táncegyüttesben táncoltam. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán néprajz szakon és a Táncművészeti Főiskolán néptáncpedagógusként végeztem. Tanulmányaimat követően az MTA Zenetudományi Intézetében a Néptánc Osztályon dolgoztam, illetve évekig tanítottam néptáncpedagógusként az alapfokú művészetoktatásban. Több mint egy évtizede veszek részt különböző keretek között a színpadi táncosok és a néptáncpedagógusok képzésében. 2008 óta tanítok a Táncművészeti Egyetemen néprajzi, táncfolklorisztikai, tánctörténeti tárgyakat. Rendszeresen írok tudományos és ismeretterjesztő folyóiratokban, előadok konferenciákon, közreműködök szerkesztőként, szakértőként különböző fórumokon. 2012-ben védtem meg A magyar táncfolklór átalakulása (1896-1945) című PhD-disszertációmat. Egyetemi hallgató korom óta végzek néprajzi terepmunkát, főként néptánc és népzene témákban (Kecskeméten környékén és Erdélyben, a Felső-Maros mentén és a Nyárád mentén). Néprajzosként, néptáncpedagógusként és a népművészet iránt elkötelezett szakemberként nemcsak a tudományos megközelítések érdekelnek, hanem a népi kultúrában rejlő művészi, közösségi és emberi értékek, az egyéni és közösségi identitás megtalálásának és kifejezésének lehetőségei. Kíváncsi vagyok azokra a stratégiákra, melyekkel a parasztemberek közösségeiket építették, falusi és családi kapcsolataikat ápolták, esztétikai, művészi igényeiket kielégítették, és megtalálták helyüket mind a munka és a hétköznapok, mind az ünnepek világában.