Alkotók a Budapest Táncegyüttes történetében: Kricskovics Antal

Színpadi néptánctörténeti kutatásaim keretében a Budapest Táncegyüttes újabb periódusával, a Kricskovics Antal művészeti tevékenységével fémjelezhető korszakkal foglalkozom. Ennek során a korszakra vonatkozó sajtóforrásokat tártam fel, valamint archívumi anyagokat kutattam a Színháztörténeti Intézet és Múzeum Táncarchívumának gyűjteményében és a Honvéd Archívumban.

A Budapest Táncegyüttes történetében mind az együttesnél alkotóként eltöltött idő (1976–1990) tekintetében, mind újító szemléletű, innovatív színpadi művészete miatt korszakmeghatározó koreográfus Kricskovics Antal (1929–2017). A balkáni táncfolklórt a modern táncnyelvvel ötvöző alkotásaival Kricskovics korának meghatározó alakja, aki az amatőr művészeti mozgalomban is és a professzionális színpadi néptáncművészetben is tevékeny alkotó volt. Kortársaihoz hasonlóan (Györgyfalvay Katalin, Novák Ferenc, Szigeti Károly) úgy gondolta, hogy a hagyományos táncok formanyelve alkalmas ma is aktuális témák kifejtésére, saját gondolatok megfogalmazására, valamint új, korszerű színpadi világ megteremtésére. Kricskovics a bácskai, többnemzetiségű Garáról származó bunyevácként ismerkedett meg a táncfolklórral. A délszláv (horvát és szerb) néptánchagyomány fontos matériája lesz majd alkotóművészetének is. Az ezekből készült hagyományos táncokra alapozott koreográfiái meghatározóak táncszínpadán, és ezeket megtaláljuk a Budapest Táncegyüttes korabeli repertoárjában is (Momacsko kóló, Bácskai táncok, Szerb kóló). Pályatársaihoz hasonlóan az 1960-as években táncdrámát is alkot (Kilencen voltak), melyet professzionális együttesénél, a Budapest Táncegyüttesnél is színpadra állít. A hetvenes évektől mitológiai-vallási témájú alkotások egész sorával jelentkezik. A Budapest Táncegyüttes színpadán is megtaláljuk majd mitológiai ihletésű műveit (Iphigeneia, Paris almája, Prométheusz) és bibliai történetekből táplálkozó alkotásait (Jób, Eszter imája, Tékozló fiú). Komponál ebben az időszakban a táncfolklórtól eltávolodó, modern színpadi koreográfiát is (Relációk I. II. III.). Művészi ihletettségű alkotása Carl Orff Carmina Buranájának a táncszínpadi feldolgozása, mely a magyar színpadi (nép)táncművészet egyik ikonikus műve lett.