Könyv a marosszéki Jobbágytelke táncos tradícióiról

Az MMA Művészeti Ösztöndíj Pályázatának támogatásával kötet készül a marosszéki Jobbágytelke tánchagyományairól. A munka támaszkodik a nagy elődök, többek között Martin György munkásságára, a különböző archívumokban fellelhető gazdag forrásanyagra, kéziratos gyűjtésekre, fotókra, néptáncfilmekre. Ezek között különösen értékesek a Jobbágytelkén Balla Antal gyűjteményében, továbbá Budapesten a Honvéd Archívumban és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének gyűjteményeiben fellelhető forrásanyagok. Ezek mellett a könyv legjelentősebb forrásanyaga a szerző, Dóka Krisztina gyűjtései, aki a 2000-es évek első évtizedében éveken keresztül rendszeres terepkutatást végzett a marosszéki faluban. Ennek keretében az akkori legidősebb korosztállyal, illetve a náluk fiatalabb generációval beszélgetett. Gyűjtőútjai során a hagyományos táncélet egyes területeire módszeresen rákérdező interjúvezérfonal segítségével az 1920. és 1950-es évek között született jobbágytelkiekkel készített interjúkat. Ezek mellett a terepmunkák alkalmával gyűjtőtársaival az archív fényképeket és néptáncfilmeket a jobbágytelkiekkel közösen nézve beszélgettek, illetve filmeztek. Dóka Krisztina az archívumi anyagokra és a terepmunkák eredményeire támaszkodva az elmúlt évtizedekben módszeresen dolgozta fel tanulmányaiban a jobbágytelki tánckultúra különböző területeit, így a hagyományos táncélet átalakulásának legfontosabb vonásait, a táncokkal kapcsolatos ideológiákat és terminológiát. Az MMA ösztöndíjpályázatának támogatásával születtek a jobbágytelki ünnepi és táncviseletről és a jobbágytelki gyermektáncalkalmakról, a „kicsik táncáról” szóló bemutatásai. A pályázat ideje alatt e tanulmányok elkészítésével párhuzamosan folyt a jelentős terjedelmű interjúanyag lejegyzése és feldolgozása, és állt össze a kötet anyaga, mely Jobbágytelke táncos tradícióiba, a falu táncéletének még virágzó hagyományú korszakába vezet bennünket különösen támaszkodva a személyes hangvételű visszaemlékezésekre. Az erdélyi falu 20. század közepi táncos társadalmi gyakorlatain keresztül láthatjuk a hagyományos paraszti táncéletet, a táncot mint tradíciót a gyermekek spontán táncos gyakorlásaitól és szervezett táncalkalmaitól kezdve a nem házas fiatalok mulatságain keresztül a házasok táncos összejöveteleiig. A rendszeres vasárnapi táncalkalmak gazdag hagyományvilága, részletekig kidolgozott szervezési módjai és gyakorlatai még a modern szórakozási formák és szokások megjelenése előtti időkbe visznek vissza bennünket. Ekkor a vasárnap délutánok és esték úgynevezett „táncai” jelentették a fiatalok egyik legfőbb közösségi alkalmát, szórakozási módját, a párkeresés és udvarlás lehetőségét és a zenei és táncos önkifejezés legjelentősebb gyakorlatát. Megjelennek a kalendáriumi ünnepek táncos összejövetelei – ahol a tánc az ünnepek szerves része –, a társasmunkák (az úgynevezett „céhek”) világa, a lakodalmak sokszínű szokásrendszerének táncos mozzanatai. Külön fejezetben olvashatunk a jobbágytelkiek hagyományos táncairól és a hagyományos táncrendbe beépülő újabb társastáncokról, az ezekhez fűződő gyakorlatokról és a táncokra vonatkozó gondolataikról. A szűkebben vett táncos kérdések mellett megjelennek a táncélettel összefüggő olyan témák, mint a hagyományos viseletek és a viselésének szokásai, különösen a táncalkalmak viseletei. A táncélet izgalmas fejezetét jelentik még a zenészekkel, a tánchoz való fogadásukkal és a táncalkalmakon való működésükkel kapcsolatos szokások és a falusiaknak a tánczenéről és zenészekről való tudása. A könyv a jobbágytelkiek visszaemlékezésein és történetein keresztül a régi falu szokásvilágába és eleven művészi tradícióba enged betekintést a 21. század emberének.