A versevők étvágya (kritika)
Jordan Eftimov bolgár költő Bizonyított elméletek,befejezett kísérletek c. kötetéről szól kritikám.
A kötetbe felvett hatvan vers közül vannak a minimalista költészet alappéldái közé sorolható versek, melyeknek külön sajátossága, hogy azok többnyire terjedelmes címmel vannak ellátva: Dátum nélküli önarckép, kivont késsel a kézben; Jegyzetek a szófiai Nemzeti Könyvtár tematikus katalógusából). És vannak hosszabb költemények egyszavas címmel (Gondolatolvasás; Súly).
Visszakanyarodva a kötet verseihez: a természetközeliség és az absztraktabb gondolkodásmód, a bolgár újhullám és az antikvitás hihetetlenül jól megférnek egymás mellett Eftimov lírájában. A Súly (26-27.) című versben egy korabeli hír („Meghalt egy bolgár nő a Toroneosz-öböl / körzetében, a görög Halkidiki-félszigeten, / közli az Új Televízió.”) és az antik hagyomány (Ikarosz, Orpheusz) síkja tolódik egymásra. A versnek az „öböl” szó adja meg azt a keretet, amelyben maga a vers verssé fejleszti önmagát: „Nem Ovidius Orpheusza vagy – csak magadat veszítheted, ha leszállsz az öbölbe.” A negyvenöt évesen búvárszerencsétlenségben elhunyt bolgár Balabanovának emléket állító vers sajátossága, ahogyan a mű végén a szerző az önmegszólítás eszközéhez nyúlva az olvasót is magába rántja a szöveg mélyébe: „Esküszöl rá, hogy ha belesüketülsz, hogy ezt lásd, / nem is olyan nagy veszteség.”