„Az embernek a saját belső mércéjéhez kell igazodnia” – Beszélgetés Osztrosits Évával
A fiatal hegedűművész, Osztrosits Éva időről-időre a legérdekesebb koncerteken bukkan fel, játszik a Korossy Quartetben, az UMZE Kamaraegyüttesben és más kamaraformációkban is. Az MMA ösztöndíjasaként Veress Sándor kamaraműveiből ad koncertsorozatot, legközelebb a BMC-ben, december 19-én.
A Fidelio teljes interjú a következő linken érhető el:
Részlet:
Hogyan kerültél kapcsolatba Veress Sándor zenéjével, és mi fogott meg benne?
Legelőször a Lockenhausi Kamarazenei Fesztiválon hallottam a vonóstrióját, amiben az egyik kedvenc hegedűsöm, Vilde Frang játszott, Nicolas Altstaedttel és James Bayddal.
Ma is azt gondolom, hogy ez a szerző egyik legjobb darabja, de akkor még csak csodálkoztam, hogy itt egy magyar alkotó, akit nálunk alig ismernek.
Aztán amikor a doktori képzésre jelentkeztem, témát kerestem hozzá, és eszembe jutott, milyen izgalmas lenne Veress-sel foglalkozni, hiszen alig ismerem. Végül a Vonósnégyesversenyét választottam témaként, és azóta jobban megismertem a többi művét is. Aztán pályáztam a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíjára, és összeállítottam egy programot Veress kamaraműveiből, az összes olyan kompozíciójából, amelyben hegedű és brácsa szerepel: szólószonátán, duókon, triókon át a kvartettig bezárólag. A műveket hasonló apparátusra írt Bartók-darabokkal párosítottam, ebből állítottam össze egy három évre szóló koncertprogramot, amivel elnyertem az ösztöndíjat. A sorozat a következő alkalma a BMC-ben lesz, december 19-én, most a vonósnégyeseken van a sor. Veress 1. vonósnégyese, valamint brácsára és bőgőre írt Mementója hangzik el, és melléjük helyeztem Bartók 5. vonósnégyesét.
Izgalmasnak találom ezt a zenei világot, egyrészt Veressnél is megjelenik a népiesség, de máshogy, mint Bartóknál, a műveiben vannak újító törekvések, dodekafónia is,
és ezekből egy teljesen egyedi zenei nyelvet hozott létre.