Beszámoló a drámaírás folyamatáról

Drámatirlógiám második része Luxemburgi Zsigmond alakját világítja meg, Nagy Lajos halálától Zsigmond pozíciójának megszilárdításáig tartó folyamatot követi nyomon. 

Mindebben a politikai és magánéleti történésekre egyaránt koncentrál, hiszen itt is, mint a trilógia korábbi darabjában, a Hollókban az egyik legnagyobb sorstragédia, hogy Zsigmondnak nem születik törvényes fiú örököse, ahogy Nagy Lajosnak és Mátyásnak sem. Zsigmond első felesége, a tragikus sorsú Anjou Mária egy fiú utóddal volt várandós, amikor nyolc hónapos terhesen kilovagolt a Vértesbe, egy szerencsétlen lovas balesetben életét vesztett, ő is és a gyermek is. Zsigmond ezzel elveszítette a sorstól kapott esélyét a fiú örökös megszületésére. Második házassága Cillei Borbálával sem volt sokkal szerencsésebb, egy lányuk született, Erzsébet. A nőági örökösödés Magyarországon mindig is kétes volt, nehéz keresztülvinni a bárók gyűrűjében azt, hogy királynő ülhessen a trónon. Zsigmondnak számos ellenféllel kell leszámolnia, akik közül a legtöbb belső ellenség. A Cillei családdal a házasság révén megpróbál szövetséget kötni, de nem váltja be a hozzá fűzött reményt, sem a szövetség, sem a házasság.

Zsigmondnak trónja megszilárdításáért is évtizedekig kell harcolnia, ellenfelei a délvidéki bárók, a Horváti és Palisnai család behívják az országba Kis Károlyt, a nápolyi házból, akit annak idején Nagy Lajos lemondatott a magyar trónról, ennek ellenére felhasználják, mint ütőkártyát Zsigmond ellen, hogy saját pozícióikat visszaszerezzék. 

Kis Károlyt az anyakirályné, Erzsébet, Nagy Lajos özvegye és hű emberei: Garrai Miklós és Forgách Balázs megöletik, a hatalom visszaszáll hozzájuk. Erzsébet rendkívül rossz döntést hoz, ahelyett, hogy Budán maradna és visszavárná Zsigmond seregeit, elindul a Délvidékre, hogy kibékítse a bárókat Károly megöletése miatt. A terv a visszájára sül el, anyát és lányát elfogják, kísérőiket Garai Miklóst és Forgách Blázst megölik, később Erzsébetet is megfojtják lánya szeme láttára. Egyedül Máriának kegyelmeznek, aki rövid élete során rettenetes "élményeken" megy keresztül. Sorstragédiája, hogy senkit nem tud meggyőzni a saját igazáról. Pedig ő józanul látja a dolgokat, mivel az élet nagy diplomatává neveli.

Zsigmondnak a későbbiekben is meg kell küzdenie a magyar urakkal, akik egy alkalommal Siklós várába záratják és ismételten megfosztják trónjától, de ő elcsábítja a siklósi vár úrnőjét és kiszabadul, évekkel később visszatér és bosszút áll, mintegy háromszáz magyar urat ölet meg csellel a kőrösudvarhelyi várban. Ő sem riad vissza a szélsőségektől.

Ezekből a széttartó szélsőséges eseményekből szeretnék olyan drámát összegyúrni, mely megvilágítja a magyar nemzeti karaktert az évszázadok távlatából, a sok színes, mozaikszerű eseményből történetet fogalmazni, melynek középpontjában egy rendkívüli intellektus, Zsigmond áll.