Csiki László 80

A kolozsvári Helikon 2024/20-as száma tematikus összeállítással emlékezett meg Csiki Lászlóról, aki idén 80 éve született. Papp Attila Zsolt vezércikkét követően esszét közölt Fekete Vince és Balázs Imre József, tanulmányt Márkus Béla és Molnár H. Magor, prózát Márton Evelin. Molnár H. Magor munkájában Csiki László indiános verseit elemzi, az írás az MMA ösztöndíjprogramjában vállalt kismonográfia részét fogja képezni.

Részlet a tanulmányból:

És itt keletkezik igazi tétje az allegóriának, s talán ennél a pontnál is lenne érdemes szóba hozni Csiki László alteregóját, Al New amerikai költőt, akivel a szándékosan félrevezető információk szerint Csiki „egy párizsi bisztróban” ismerkedett meg, ám aki valójában egy bukaresti kocsmában, Király László társaságában, egy sörözés során látott napvilágot. Király több helyen is említi a saját alteregó, Al. Nyezvanov és Al New ikertestvérségét, a felhajtóerőről viszont a legegyértelműbben Csiki László ad számot egy 1994-es interjúban: „A lényeg: azért találtuk ki ezt a két költőt, hogy ott és akkor, Romániában, abban a helyzetben, amelyben éltünk, valakire rálőcsöljük a véleményünket. Mert mint a magunkét, nem mindig mondhattuk, írhattuk. […] Egyszerűen ki kellett találni valamit, aminek segítségével elmondhatod, amit gondolsz.”

S hogy mi is az a nyelvi tartalom, amelyet A Crow-Creek-i indiánrezerváció látképe 1884-ből című vers valóban kénytelen volt az amerikai Al New mondvacsinált szájába adni? Mindenképpen az utolsó szakasz: „Lőjétek az 5-öst, / mikor szalad a 2-es mezőben, / s leng felette a fehér 4-es.” Csiki László egyetlen kurta sorban kiüríti az iróniatárat: arra a személyre ad kilövési parancsot, aki tehát az ő megalázott szerkesztő barátja s talán az egyetemes kisebbségi lét szimbóluma is egyben. Az irónia mögötti hatalomkritikát pedig nyilvánvalóan nem lehetett a Román Kommunista Pártnak vagy a Securitaténak címezni, legfeljebb csak amerikai katonáknak és milicistáknak. Ebből a nézőpontból az Al New-verseket tartalmazó ciklus itt éri el csúcspontját, itt mutatja meg valódi súlyát – ebben az önmagában semmit sem jelentő mondatban.