Duna-Delta és mágikus realizmus

Mielőtt először a Deltába léptem, csak nagyapám meseszerű történeteiből ismertem ezt a titokzatos világot. A nyomor, ami aztán felnőttként itt fogadott, pofonként ért. De hát akkor semmi sem volt igaz nagyapám történeteiből? A férfi, aki bármilyen bonyolult matematikai számítást azonnal elvégzett fejben? És a pap, aki a keresztelőkor beleejtette a csecsemőt a jeges Dunába, majd csak annyit mondott: az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve?

Aztán idővel, ahogy egyre többet bolyongtam a Deltában, én is elkezdtem látni ezeket a történeteket. Készülő filmem, mely A reménytől keletre munkacímet viseli, egy személyes, intuitív portré arról, amit a Delta jelent nekem.

A Duna 10 országon és 4 fővároson halad át. Kereskedelmi útvonalakat és határokat jelöl ki. Folyásának vége azonban sokkal kevésbé ismert, mint híres nemzetközi útja. Mielőtt Romániában a Fekete-tengerbe ömlene, a Duna három ágra szakad. Mint egy varázslatos nászban, a folyó és a természet összefonódik ezen a senkiföldjén, és egy mitikus hellyé alakul át. A folyó életének utolsó állomása egyedülálló bioszférát hoz létre, a flóra és fauna ritka látványosságainak adva otthont, ahol évente több millió madár vonul ide a világ minden tájáról. Hatalmas egybefüggő nádasai, lagúnái és labirintusszerű csatornái az Unesco Világörökségnek részét alkotják. Ez Európa egyik legkevésbé lakott területe, a népsűrűség mindössze 2 fő/km2. Román, lipován, magyar, ukrán és bolgár emberek keveréke kis falvakban próbál helytállni a hétköznapokban, legtöbbjük mélyszegénységben él.

A Reménytől keletre c. egészestés kreatív dokumentumfilm egy meditatív alászállás, mely a természet erejének és az emberi lét sebezhetőségének kölcsönhatásáról szól.

Főszereplője a megszemélyesített természet, a Delta maga, mellékszereplői pedig a deltai emberek.

Miért tűnhet értelmetlennek az élet, miközben a környező természet állandóan magában hordozza a mindenkori újjászületés lehetőségét?

Ezen a helyen a környezettel való együttélés mikrokozmoszokat hoz létre és egyedi módon befolyásolja az emberi sorsokat. A helyieket mintha otthagyta volna az Élet: reménytelenül, a természet erejének kiszolgáltatva tengődnek. Útjuk tükörképe a folyó végső fejezetének: hiába keresik a helyes utat, sorsuk végül a nagy egészbe torkollik.