Egy töredékes címerábrázolás digitális helyreállítása II.
Egy rendkívül hiányos, töredékes alkotás a nem szakmabeli szemek érdeklődését a legritkább esetben kelti fel. Hogy hogyan válhat mégis egy „valódi roncsból” ismét élvezhető kép, arra a digitális rekonstrukció adja meg a választ.
Korábban már bemutattam a Szabadkai Városi Múzeum főrestaurátora által felfedezett, Dunaföldvárról származó festménytöredéket, melynek fennmaradt címerábrázolásán megkülönböztető retuspróbákat készítettem digitális eszközökkel. Ezeknek a rajzoknak a célja, hogy a töredékes részleteket ismét egységként ábrázolják, megkönnyítve ezzel a kép és a címer értelmezését, további kutatását. Az egyes formákat nem dolgoztam ki teljes részletességgel, hiszen ez a fajta megoldás magában hordozza a félreértelmezés lehetőségét. Ezeket a rekonstrukciókat szakmai szemeknek készítettem.
További célom volt azonban, hogy a nagyközönség számára is érdekes, esztétikus helyreállítási javaslatokat mutassak be. Ezáltal a hétköznapi szemlélő is bepillantást nyerhet abba, hogy hogyan is nézhetett ki egykor a festményrészlet. Fontos hangsúlyoznom, hogy mivel az ábrázolásnak nagy része elpusztult, az egyes heraldikai jelentéssel bíró részleteket nem lehet teljes bizonyossággal azonosítani. Tehát az általam elkészített rekonstrukciók felidézik ugyan a festő nagyvonalúan, néhol kissé ügyetlenül megalkotott formáit, de nem mondhatóak korhű lenyomatnak. Ugyanakkor arra kiválóan alkalmasak, hogy felkeltsék a néző figyelmét művészettörténeti örökségünk eme darabjára.