"Egy új színházfelfogás szárnypróbálgatásai" - szakmai beszélgetés a kaposvári teátrum igazgatójával

"Alapvető örökségnek tartom a kaposvári teátrum valaha volt nagy korszakát (amely egyúttal a magyar színháztörténet nagy korszakainak egyike). Ezzel párhuzamosan viszont ugyanolyan hangsúlyos a megújulás, az innováció és az önálló arculat kialakítása. Ebben pedig nem a legendás múlt megismétlése, hanem szellemiségének felélesztése és átvétele jelenti a fundamentumot.[...]

A színház sajátossága, hogy a fikció és a valóság összeolvadásának színhelye: képes lebontani azt a negyedik falat, amely az alkotás és a befogadó között határként magasodik. A jelenben szünteti meg az esztétika biztonságot nyújtó távolságát – bevonva ezzel a közönséget saját világába. Ebből adódóan a színház nem az információ-közvetítés, hanem az interakció művészete. Csakis e sajátos interakcióban születhet meg a katarzis – de még inkább az élmény: olyan személyes tapasztalat, amelynek mélysége éppen az együtt-létből ered.

Ebből adódóan a teátrum – a több évtizedes múltra visszanyúló Csiky-jelenségre is építve – az »élmény színházát« nevesíti hitvallásaként: egy olyan társulatot és közönséget vizionál, amely közösségként éli át az „itt és most” csodáját. Meggyőződésem, hogy ezért találkozunk estéről estére a színházban. Eltökélten hiszem, hogy jelen ars poetica elegendő szikra lesz ahhoz, hogy fellobbantsuk a lángot – ám ahhoz, hogy a teátrum igazi világítótoronyként fényeskedhessék a magyar kultúra igen változékony tengerén, jóval több időre lesz szükség."

E sorokat dr. Fülöp Péter igazgatói pályázatából idéztem. Már csak azért is, mert éppen ez a szemléletváltás adta a találkozás apropóját. Az aktuális magyar színházi szerkezet ugyanis nemzetközi viszonylatban is egyedi vonásokat mutat, amennyiben a teátrumok differenciált rendszerét alakította ki. Ez a heterogenitás képezi kutatásom egyik hipotézisét is, miszerint: a differenciált magyar színházi struktúra egyenes következménye a művészeti hitvallások pluralitása. Ebből a szempontban a találkozás történelmi, hiszen egy új színházfelfogás szárnypróbálgatásaiba enged betekintést.

A beszélgetés során kitértünk a vidéki színházi létből adódó előnyökre és kihívásokra, a Csiky-identitás szakmai jelentőségén túlmutató társadalmi fontosságára, valamint a kortárs színház legnagyobb missziójára: a rohanó, virtuális-mediatizált világ bűvkörében élő fiatalok megnyerésére. Szó esett továbbá a  jövő évad, vagy ha úgy tetszik a – felújított színházépület átadásából adódóan – díszévad műsorát meghatározó színházesztétikai kérdésekről is mint az új  ars poetica első mérföldkövéről.

Az inspiráló beszélgetést ehelyütt is köszönöm igazgató úrnak.