Elérhetőek a Pray-kódex latin nyelvű liturgikus szövegei az Usuarium adatbázisban

A III. Béla uralkodása végén másolt Pray-kódex a benne található ómagyar nyelvemlékeknek, a Halotti beszédnek és a Halotti könyörgésnek köszönhetően kétségtelenül a magyar középkor legértékesebb könyve.  Bő kétszázötven évvel ezelőtt ismertette előszőr a névadó, Pray György jezsuita szerzetes a jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött, MNy 1. jelzetű kódexet. A könyv mindenekelőtt egy szakramentárium, azaz korai misekönyv: a pap misében és egyéb szentségi, szentelményi rítusaiban imádkozott latin nyelvű szövegeit foglalja magában, ehhez pedig szervesen kapcsolódnak kánonjogi és liturgiamagyarázó részek, valamint történeti feljegyzések. A misekönyvet – tartalma és kiállítása alapján – biztosan egy közepes jelentőségű, biztonsággal máig nem azonosított, Keresztelő Szent János titulusú szerzetesközösség számára másolták, a szakirodalomban korábban felvetett lehetőségek közül jelenleg az egykori észak-magyarországi Boldva apátsága tűnik a legvalószínűbbnek.

Jelen szövegközlés egyszersmind több és kevesebb is, mint a készülő, jelenleg kéziratos kritikai szövegkiadás. Kevesebb, mert csak a liturgikus szövegeket közli normatív főszöveggel, kritikai apparátus latin nélkül. Ugyanakkor több is, az adatbázis szerkezetnek köszönhetően nemcsak kereshető szöveget kapunk, de gyűjteményben szereplő európai és magyarországi liturgikus szerkönyvekkel összehasonlító, elemezhető és kutatható rendszerben tanulmányozhatóak a szövegek. A Pray-kódex áttekintő táblázata erről a linkről, az excel táblázatban exportálható teljes szövegek pedig erről a linkről érhetőek el.