Firka, mint a tervezői folyamat része

A hétköznapok folyamatos feladatmegoldásokkal terhelt, keretek és szabályok között élése, beszorítja az embert.

A mindezek alól felszabadító alkotás, számomra alapvető igény, talán valamiféle terápia.

A tervezés kezdete - mintegy bemelegítő gyakorlata - a szabad firkálás.

Ezt a folyamatot szellőztetésnek hívom.

A spontán rajzolás kikapcsol, pihentet. Növeli az agy koncentrációs képességét, jó hatással van a mentális jóllétre. Ez a meditatív itt és most állapot tehermentesíti lelkünket, elménket, ezáltal új ötletekhez, megoldásokhoz juthatunk. A firkarajz az alkotás egy öntudatlan formája, miközben firkálunk, legmélyebb érzéseinket „írjuk ki” magunkból.

A gyermekkori firkák 3 karakteres alaptípusa közül nálam leggyakrabban a fészekfirka jelenik meg. A körkörösen ritkuló és sűrűsödő vonalak mélyülő tónusa, mint egy örvény beszippantja az embert. A tevékenység a gyermeki lét azon állapotát hozza vissza, mikor az önmegfogalmazás, önmagunk megalkotása, valamivé válás zajlik. Talán épp ez történik ilyenkor, hiszen a képesség nem kopik ki, időről időre szükség van arra, hogy az ember újra megfogalmazza önmagát.

Az ismétlődő forma rajzolása olyan belső asszociációkat, pszichés tartalmakat, képzeteket idéz meg, melyek aztán érzékletes módon kivetülnek és alapját képezik a tárgyaimnak.

A FÉSZEKFIRKA
az anyaöl, az anyaméh, a védelem, a bentiség, a megóvó, megtartó, életet tápláló szeretet, és egyben a teljesség, a világ egységben érzékelésének megidézője is a gyermek számára.

Első éves ösztöndíjas időszakom szobrainak alapötlete, ilyen térbe helyezett fészekfirkák.