Háború

A Hévíz folyóirat Partitúra száma hozta az idei könyvhétre megjelenő második világháború regényem egy három fejezetből álló részletét. A főhős itt még: Terike - a könyvben már: Lotti. A részlet címe Háború.

Alább egy részletet osztok meg a szövegből.

"Terike a piactéren bámészkodott, amikor dobpergés hangzott fel a halasbódé felől. Állt a kisbíró nyakba akasztott dobbal, és fennhangon tudomására hozta mindenkinek, hogy városunk nyilvános kivégzés útján szabadul meg a közelmúlt egy különösen veszélyes komisszárjától.

Aki bűnös, bűnhődjék, helyeselt Terike, mégis sajnálta ezt az ismeretlent, és elborzadt a kivégzés gondolatára. A kíváncsisága azonban erősebbnek bizonyult. Halvány elképzelései voltak arról, mi lehet egy komisszár bűne, de a fülsértő dobpergés, a kisbíró indulatos, a

szokottnál is harsányabb hangja meggyőzte arról, hogy helyesen járt el a bizottság, jobb, ha megszabadulunk az efféléktől. Egyébként is lopásokról, betörésekről érkeztek hírek, nagymamáék boltjában pedig többször megfordult egy kéményseprő, aki állította, hogy a sötétség beállta után nem tanácsos az utcára merészkedni, ahol máskülönben folyamatosan karszalagos rendfenntartók razziáztak. Ilyenek kísérték a vesztőhelyre a komisszárt is, aki semmiféle megbánást nem tanúsított, fölszegett fejjel, keményen lépdelt a járőrök között. A

kisbíró bejelentését izgatott morgás, sustorgás követte. Terike átfúrta magát az összeverődött embereken, hogy közelebbről is szemügyre vegye az elítéltet, aki most sok más gonosztevő nevében is felel, és akinek a kivégzése érezhető elégedettséggel töltötte el a jelenlévőket. Épp az első sorhoz ért, amikor irtózatos dörrenéssel elsült a halasbódénál felállított ágyú. Hatalmas füst lepte el a piacteret, amely sűrűn gomolygott, és úgy tűnt, nem akar eloszlani. Terike halálosan megijedt. Amikor bizonyossággá vált, amire az első pillanatban gondolt, legszívesebben hazáig szaladt volna, de földbe gyökerezett a lába."