Írom a regény kéziratát
Regényírás körülményei, részlet
Két kisgyerek mellett otthon nem tudok írni. Általános iskolában dolgozom két faluval odébb, megengedték hogy szünetben az épületben dolgozzak. A fizika terembe szoktam vonulni, és ott a laptopomon dolgozom.
Kis szeletekre bontom a szöveget, lineárisan építkezik. Egy részlet:
3
Azon az éjszakán, mikor megszülettünk, én meghaltam, meghalt anyánk is, addigi otthonunk. A bátyám viszont tovább élt, és aztán végigélt egy emberi életet. Ha nem is hagyták, ha teljes ideje felén meggyilkolták, mert a korszakban, amit anyánk méhe után laknia kellett, ez számított általánosnak. Harmincöt év és néhány hónap, megmérve, ha úgy tetszik, amit a földön töltött. Anyánk a szüléskor és halálakor még fiatalabb volt nála, az ő korát Miklós túlélte, idejével túlnyújtózott rajta, és emiatt gyűlölte magát.
Anyánk kimerült. Ha egy emberi lény egy másikat magában megnöveszt, nagyon kimerül. Az új ember elszívja az erejét, ahogy felépíti magát. Anyjában fejlődik ki, beburkolva annak testével, abból a testből táplálkozik. Ez az első otthon, utána mindig ide vágyik vissza. Ha visszatérhet, az elpusztulás, az anyag világából teljes eltűnés is vonzónak tűnik számára, a túlsó oldalról azt hiszi, és ezt jól képzeli el, hogy ott hasonló vagy ugyanaz a nyugalom várja, mint a kezdet kezdetén, mikor anyjának volt lakója. A haldoklók nem azért hívják az anyjukat utolsó szavaikkal, hogy ápolja őket, hanem mert éppen belé térnek vissza, felismerik, hogy a kapu, ami ide hozta őket, visszafelé is megnyílik és befogadja őket. Egyes népek kultuszaikban az anyát és a halált egy istennőnek tekintették. Ezeket a népeket a bátyám korszakában már elfelejtették, az igazságból egzotikus érdeklődés lett, a haláltudatból kényszerképzetek. Bár a kényszerképzetek gyógyításának tudománya aztán megint felszínre hozta az anyaistennőt, aki a halál, egy Freud nevű bécsi orvos újraírta a régi mítoszokat. A bátyám is ismerte a munkáját és alázattal fogadta a költészetet, amit elé tárt. Végül az határozta meg az egész kort, és végülis a bécsi orvos ugyanazzal foglalkozott, mint ő maga.