Jelenet a drámából
Királydrámát írni kihívás a XXI. században, főleg, ha egy olyan hősről van szó, mint Luxemburgi Zsigmond, ezért szeretnék több rövid részletet közölni a műből, hogy bemutassam ennek a rendkívüli személyiségnek a sokszínűségét és összetettségét.
Siklós várában, Zsigmond egyedül egy elhagyatott szobában, előtte tálcán ételek, de ő egy falatot sem evett
ZSIGMOND
Nem akartam király lenni, de belecsöppentem, gyerekkorom óta erre neveltek. Lajos király vett maga mellé. Igazán mindent, de mindent neki köszönhetek, minden méltóságot, minden tartást, ha király vagyok, csak az ő akaratából történt. Azt is tőle tanultam, hogy a magyar nemességet keményen kell fogni, ha nem hagytam meg őket birtokaikban, ezt nem bántam meg. Az egyetlen, amit bánok, hogy nem voltam kedvesebb Máriával. Annyira jól indult a kapcsolatunk, mint a mesében, gyönyörű királynő, vonzó király, de az anyja ránk telepedett és megmérgezte ezt a virágzóan induló, bimbózó szerelmet. Mert szerelem volt, részemről is, mára semmi sem maradt belőle. Elszivárgott, mint a talajvíz tavasszal. Tavaszi vizek, de gyorsan elfutottatok. Ez egy dal, amit valahol Frankfurt környékén hallottam. Az én ifjúságom is elszivárgott, a sok gond, a hatalom, az állandó harc ezért a királyságért. Nem is tudom, miért ragaszkodom hozzá, lehet, hogy Lajos miatt, vagy Mária miatt, vagy csak magam miatt, hogy az maradhassak, aki vagyok. Nem a hatalom vonz, csak olyan akarok lenni, amilyennek fiatalon láttam magamat. Sikeresnek, boldognak, nem szerencsétlen fogolynak egy elhagyatott vidéki várban. (megpiszkálja az ételt, lenyel pár falatot, öklendezni kezd és félretolja a tányért)
Bejön egy szolgálólány, összeszedi az edényeket, némán ki akar menni, de Zsigmond megfogja a karját. A lány megtorpad, kérdőn Zsigmondra néz.
ZSIGMOND
Hogy hívnak?
SZOLGÁLÓLÁNY
Annának, méltóságos uram.
ZSIGMOND
Anna, gyönyörű név, kérlek, maradj egy kicsit, egész nap ülök itt a nagy némaságban és várom a sorsomat.
SZOLGÁLÓLÁNY
Mit követett el méltóságos uram?
ZSIGMOND
Semmit. Vagy egyszerűen csak annyit, hogy király vagyok. Hallottál az öreg Lajosról? Ő hagyta rám a királyságot.
SZOLGÁLÓLÁNY
Hallottam, uram, de nem éltem még akkor.
ZSIGMOND
Irigyek az emberek, főleg a magyar nemesek… kibírhatatlanul irigyek mindenre és mindenkire.
SZOLGÁLÓLÁNY
Nem tudom, uram, én csak szolgálólány vagyok.
ZSIGMOND
De annak túl csinos. Van vőlegényed?
SZOLGÁLÓLÁNY (lesüti a szemét)
Még nincs.
ZSIGMOND
Adományozok neked egy kis földet, férjhez adlak, csak segíts kiszabadulnom innen.
SZOLGÁLÓLÁNY
Hogyan segíthetnék én? Csak egy porszem vagyok a gépezetben.
ZSIGMOND
Hívd be hozzám az úrnődet. Találj ki valamilyen mesét, amivel ide csalod. Bánom is én, azt is mondhatod, hogy zaklattalak, akkor talán felbuzdul benne a lélek és azonnal iderohan, hogy helyre tegyen.
SZOLGÁLÓLÁNY
Rendben uram, ez nem olyan nehéz feladat. Szívesen megteszem magának, de aztán ne felejtkezzen meg arról, amit ígért.
ZSIGMOND
Ne izgulj, tartom a szavam, a szépséged fog emlékeztetni kedves kötelezettségemre.
SZOLGÁLÓLÁNY (meghajol és mosolyogva kimegy)
ZSIGMOND (magában)
Őt is elcsábíthattam volna, de akkor nem marad erőm a nagy falatra, a várúrnőre. Te jó ég, mit vállaltam, lehet, hogy ez a Garai özvegy öreg és rút.
GARAI MÁRIA (magán kívül a dühtől, beront Zsigmondhoz, középkorú, de egykor gyönyörű nő, aki még mindig nagyon vigyáz magára)
Uram, maga vendég a házunkban, és zaklatja a szobalányomat?!
ZSIGMOND
Először is méltóságos úr, mivel még mindig én vagyok a király, másodszor nem vendég vagyok itt, hanem fogoly.
GARAI MÁRIA (kicsit megszeppen, de tónust vált)
Mégis mit képzel magáról, akkor sem zaklathatja a szobalányomat, ha nem bír magával, hozasson bort, vagy nem is tudom…
ZSIGMOND
Hát ez az, nem mehetek ki lovagolni, vagy vadászni, hogy kissé lecsillapodjak. Semmit sem tehetek, egész nap itt gubbasztok ebben a szobában, van fogalma róla, hogy megviseli a fogság a testemet és a lelkemet.
GARAI MÁRIA
Özvegyasszony vagyok, nekem nem kell elmagyaráznia, milyen a szobafogság. Csakhogy én önként vállaltam! (büszkén, kihúzza magát)
ZSIGMOND
Ó tényleg, és miért?
GARAI MÁRIA
Mert szerettem a férjemet és úgy éreztem, ennyivel tartozom neki.
ZSIGMOND
Ettől jobb lett?
GARAI MÁRIA (zavarban)
Ezt meg hogy érti?
ZSIGMOND
Jobban érezte magát a szobafogság után? Mert én példának okáért, úgy érzem, ha egyszer innen kiszabadulok, hónapokig tart majd, mire újra összeszedem magam. Nagyon sokat kivesz belőlem. Tudja, szabad lélek vagyok.
GARAI MÁRIA
Nem akarom magam beleártani az urak dolgába, de valamiért bezárták ide.
ZSIGMOND
Maga ezt jogosnak tartja?
GARAI MÁRIA
Ezen nem gondolkodtam. Csak azt teszem, amit a fiam kért.
ZSIGMOND
Figyelmeztetem, még mindig én vagyok a király, egyszer csak kiszabadulok innen, a fiát felségsértés miatt perbe is foghatom…
GARAI MÁRIA
Mégis hogyan kíván kiszabadulni?
ZSIGMOND
Maga fog segíteni nekem. (megfogja Mária kezét)
GARAI MÁRIA
A fiam ellen fogok cselekedni? Ennyire ostobának tart?
ZSIGMOND
Dehogy tartom ostobának, pont az ellenkezője, maga gyönyörű, okos asszony, aki gondoskodik a gyermekei jólétéről. Hiszen, ha kiszabadulok, gyermekeit busásan megjutalmazom, birtokokat és pozíciókat kapnak, apjuk révén gondolkodnom kell róluk. Elvesztettek egy apát, mert a feleségemet védték. Ezért jutalom jár. Maga belátó, gondos anya, aki fel tudja mérni, milyen előnye származhat fiainak abból, ha jóban vannak a királlyal.
GARAI MÁRAI
De ők másik királyt akarnak.
ZSIGMOND
Nem fog sikerülni.
GARAI MÁRIA
Mitől ilyen biztos benne?
ZSIGMOND
Jobban ismerem az európai uralkodó dinasztiákat, mint maga. Engem mindenhol respektálnak és senki nem akar Károly sorsára jutni.
GARAI MÁRIA (döbbenten)
Mit akar, mit tegyek?
ZSIGMOND
Először is szeretnék özvegyi sorsán enyhíteni (átfogja Mária derekát) egy kis szórakozás mindkettőnknek kijár. Aztán szabadon enged, mint a madarat a kalickából.
GARAI MÁRIA (elgyengül)
Csak a fiaimért teszem. Hogy megmentsem őket.
ZSIGMOND (megcsókolja Máriát, ölelkeznek)