Kaffka Margit Képzelet-királyfiak című meséjéről

"Kaffka Margit Képzelet-királyfiak című, a recepció részéről mindeddig kevés figyelmet kapott meséjének megjelenése arra az időszakra esett, amikor az írók érdeklődése a mese felé fordult, mivel ez a műfaj is alkalmasnak mutatkozott például a „világ átláthatatlanságának megtapasztalása, az újonnan felfogott magányérzés, az egzisztenciális elvágyódás” formai és gondolati szinten való megragadására.^[1] Az először 1907-ben, folytatásokban közölt mese Ambrus Zoltán Törpék és óriások című elbeszéléskötetének publikálásával, valamint Balázs Béla egyik meséjének (Muzsikus mese)[2] születésével egyidőben látott napvilágot, megelőzve például Szini Gyula, Lesznai Anna (aki később szintén publikálta saját meséit) vagy Lukács György mese műfajáról való értekezéseit.[3]

Mint arra az írónő egyik monográfusa, Bodnár György is rámutatott, a királyfik emberré változásának zárómozzanatában Kaffka Margit regényeinek, elbeszéléseinek és verseinek gondolati visszfénye fedezhető fel, „mely egyszerre világítja meg a kor társadalmi és pszichológiai emberét, s azt az utat, melyet az írónő végigjárt a napi gondoktól az emberi személyiség összetettségének és teljességének felismeréséig.”^[4] Bodnár arra is reflektál, hogy a Képzelet-királyfiak „nem a mesék megszokott alakjait és fordulatait sorakoztatja fel, hanem az emberi világérzékelés alapformáit és alaptípusait”,^[5] ám további részletekbe, illetve szövegelemzésbe nem bocsátkozik. Mindössze Merényi Hajnalka foglalkozott[6] részletesebben a Képzelet-királyfiakkal – valamint az írónő későbbi, Marie, a kis hajó című meséjével is –, s Vlagyimir Propp elméletére támaszkodva vizsgálta a mesében megtalálható varázsmesei szerepköröket. Elemzése során – némileg cáfolva Bodnár előbb időzett gondolatait – arra jut, hogy Kaffka-művében szinte valamennyi varázsmesei szerepkör megjelenik, ezért sok szállal kötődik a népmesékhez. A két eltérő értelmezői vélemény azt mutatja, hogy a Képzelet-királyfiak című mese olyan komplex alkotás, mely egyszerre épít a mesei hagyományra, illetve struktúrára, ugyanakkor bizonyos tekintetben újra is rendezi azokat. Ez az újra rendeződés véleményem szerint egyrészt Kaffka sajátos „spirituális-metafizikai világkép”-ét^[7], felfogását közvetítését segíti elő. Másrészt pedig a mese egy olyan sajátosságát teremti meg, melyre már Bodnár György is felhívta a figyelmet (ám részletes elemzés tárgyává nem tette), s melyben a mesehagyomány felülírását látta: „a [Képzelet-királyfiak] voltaképpen az emberré válás történetének vagy más szóval: az emberiség művelődéstörténetének közvetítője”.[8] Meglátásom szerint Kaffka meséjét az előbb említett vonások miatt a befogadóra tett hatása felől érdemes vizsgálni, minthogy nemcsak a gyermek, hanem az előzetes tudással bíró felnőtt olvasó számára is jelentéssel bír, aki olyan rétegeket is meglát, melyeket egy gyerek még nem. A Képzelet-királyfiak ugyanis olyan kettős kódolással írt szöveg, mely a „hagyományos” mese és az emberiség kultúrájának egy sajátos „eredettörténeti” olvasatát egyaránt megengedi, s egyúttal egy írói világkép megfogalmazását is lehetővé teszi. A most következő írásomban arra keresem a választ, hogy ez a három jellemző aspektus milyen írói eszközök révén jut érvényre Kaffka meséjében."

A tanulmány teljes szövege a Kortárs folyóiratban fog megjelenni.