Kézbesítetlen Bánffy Miklós-levél 1946-ból

Bánffy Miklós levele Váradi Arankának

Kolozsvár, 946. XII. 7.

Kedves.

Tegnap reggel milyen örömöm volt! Reggel a postás hozta Nov. 25-én postára tett leveledet. Tehát kilenc nap alatt már itt volt; ilyen gyorsan még egy sem jött, és éppen névnapi ajándéknak! – Csodálom, hogy te még nem kaptál tőlem semmit, hiszen Kató esküvője óta majdnem hetenként írtam, és múlt hó 20-a körül egy többemeletes levelem indult, amiben Neked volt a legtöbb, de volt Katónak is és Katinkának. A Li-re vonatkozólag is volt benne elég fontos. Néhány szót az utójáték végén megváltoztattunk és azt írtam meg. Továbbá azt is, hogy a II. 9-e végén nem Li megy a Pokolistenhez, hanem utóbbi jön el hozzá, hogy ne lassítsam a függönyzárást és a színpadforgást. A jobb oldali fal romlik össze és azon jön be a Pokolisten. Effélét itt nem csinálhattam: semmiféle gépezetük nincs. Most (déli 1 óra) jön a hír, hogy a levelemet átadták Nektek, és valaki hozzám jön ezt elmondani, hétfőn (9-én), tehát várok addig a folytatással. Azért mégis furcsa az ember! Az a tudat, hogy holnapután biztosan levél és izenet jön tőletek, olyan jókedvűvé tesz, mintha valami nagy ajándékot kaptam volna.

Dec. 12-ike. Ma csütörtök van. A bejelentett hírhozó nem jött hozzám, hanem izent, hogy hétfőn d. e., majd hogy d. u., azután hogy kedd este és majd, hogy szerdán…, és így várom dühöngve nap nap után, és szaladgálok olyanoknál, akiknél járt; és ott mondják, hogy hogyne, még ma, azt mondta, vagy holnap d. e. biztosan, és szaladgálok haza, hogy nehogy elmulasszam és egész nap várom, hiába, és tudva azt, hogy másoknál volt, másoknak adott, amit vártak, csak hozzám nem jön!!! Megbolondulni való. És 10 sorral feljebb azt írtam: „biztosan jön levél”. Közben azt is hallottam erről az emberről, hogy Nálatok feketekávézott, és azt is, hogy közben elment Váradra, de onnan visszajött. Hát nem muszáj megbolondulni mindettől? Ezért hát, hogy elkerüljem, a kényszerzubbonyt, elhatároztam, hogy továbbírom ezt a levelet, mintha mi sem történt volna közben. Már többször írtam, hogy Kató ideutazását veszélyesnek tartom, amíg USA állampolgársága nem teljesen megalapozott, mégis azt írod: „mennénk magához (ti. hogy nem autón, hanem vonaton). Hát nem kaptál erre nézve tőlem semmit? Nem írtam-e meg, hogy itt találják tartani? Csak akkor jőjjön, ha jogilag el van intézve, consul vagy missio-főnök által. Akkor viszont azt írd meg, hogy megnyugtass; okvetlen tájékozódni kell. – A csudaballai ügyben mindenre fölhatalmazlak. Legjobb százalékra csinálni, de határidővel. Például félévi megbízás, mely ha addig nincs siker, lejárt, föl 10%-ig. Nem végtelen időre megbízni, nem is fölmondásra, mert azt úgyis nehéz csinálni, hanem terminusra, mert az ösztökéli az illetőt, hogy keresztülvigye. Sajnos én itt nem így csináltam, és ezért megy minden olyan rosszul. Most két hete nagyon meghűltem és kaptam egy óriási náthát köhögéssel, stb. (láz nélkül). Ezért csak tegnapelőtt mentem ki először. Ezért nem tudok cigarettázni és ennélfogva nem tudok dolgozni.

Dec. 16. Megjött a leveled!!! A Katóé is, és a képek!!! Tegnap este belép hozzám az ifjú H. és átad mindent: 3 tábla csokoládét, gumispongyát! Óriási öröm volt!!! Nagyon megkö- szöntem az ifjúnak. Csak a cigarettát vették el tőle – annyi baj legyen. Itt van Kató 17 oldalas, igazán fényesen megírt levele, és végre jó képek, nem olyan gyöngék, mint a Figyelőben. Igazán nagyon köszönöm; csak a gumi taxlit[!] sajnálom, akit széjjelvágtál – annyi éve is- mertem a fürdőszobádból. Talán kár, hogy szétvágták, én azt hiszem, hogy Bpesten minden van, tehát spongya is; ha tudtam volna, hogy a jó ismerős tacskó halálát jelenti a kívánságom, nem kértem volna. De hát térjünk a tárgyi ügyekre. Nagyon köszönöm, hogy olyan okosan beszéltél a csudaballai dolgokban. Van már egy jó írásom az itteni Népi Szövetségtől, ami hivatalosan bizonyít mellettem, még megpróbálok Koóstól és Jordákytól is szerezni. Az írásokat azonban más úton küldöm, biztosabb úton, mint ezt, ami karácsony után ott lesz Nálad.

A bonchidai ajándékozási ügyet még meg kell fontolni. Emlékszel, ugye, hogy erre nézve a Népi Szövetséggel egy egyezséget kötöttem volt még tavaly. Mármost az a kérdés, hogy ha elhagyom ezt az alapot, nem veszítem-e el a Népi Szöv. támaszát? Mindenesetre megbeszélem Hodorral és Balogh Edgárral is. Az is számba jön, hogy az oroszok utálják az angolszászokat. Ami azonban még nem azt jelenti, hogy ez nem volna járható út, ha jól van „frizierozva”. Erről további levelemben írok, ami más úton megy, az okiratokkal. Igazán bámullak, kedves, milyen remekül csináltál mindent. Az egész esküvődolgot és most ezt a birtokkérdést. Valóban kitűnően, sokkal jobban, mint ha én csináltam volna, ami még nem komplimentum tőlem, mert én mindent rosszul csináltam. Ezzel az amerikai és Veres Péter-segítséggel nem lehetne a Reviczky-házból dolgokat kihozni? Ott van az anyám márvány büsztje (a Katinka lakásában), és családi képek, az én portrait-im Glattertől, az atyámé, nagyapámé, nagyanyámé, Barabás és Kratzmanntól és a Korda-képek, a kis Korda Gyurica, stb. Nem hiszem,  hogy ezeket az oroszok elvitték volna. És ha megsérültek is, azt ki lehet javítani. Az a gyönyörű empire állótükör a hálószobámban, az ostrom alatt épen maradt. Szóval sok minden, ami érték, Neked és Katónak, és ha nem volna egyelőre hová tenni, az Iparműv. Iskolánál Pál Lajos bizonyára átveszi. Ha az a birtok-dolog menne, akkor legjobb volna valahol Budapest környékén (talán a budai oldalon) Tétény, Érd vagy Pomáz és Szentendre táján valami gyümölcsös (barackos), ha nem is akkora, mint az ilyen, jövedelmező és kevés munkával rendben lehet tartani, és ha volna rajta valami kicsi ház, ahol lakni lehet, elvonulva a világtól. És ha terjeszkedik a város, az értéke is nő. Nekem itt sok bajom van a lábammal és azzal a sok meghűléssel. Most is két hétig nem járhattam ki. Valamennyit dolgoztam is. Készre írtam „Kinizsit” (Bocskay),  körülbelül akkora lett, mint a Tannhauser. Azt hiszem, elég mulatságos. Ezenkívül még egy kis novellát adtam az Utunknak. 48 De azért nem dolgozom olyan lendülettel, mint eddig. Sőt elmúlt két-három hét is, hogy egy sort se írtam. Vannak nekem olyan „fekete napjaim”, újabban mind több, amikor semmire se vagyok való. Ez régebben is volt, de nem ilyen mértékben. Ilyenkor mindenkit utálok és úgyszólván bezárkózom, akárha már meg volnék halva. Kitűnőek a fényképek, különösen csinos vagy rajtuk. Nem csodálom, hogy a generális azt mondta Rólad: „She is the youngest lady in B-pest!” Mindenki mondta ezt. D. Sándor 49 is me- sélte, amikor lejött, hogy örültek annak és az írásodnak. Nagy örömöm volt Kató levele. Olyan kedvesen írt, olyan egészséges meglátással és ráadásul humorral is. Talán most kedélyileg is rendbe jön, és ki fog fejlődni. Brilliánsan is van megírva. Ez, hogy minden olyan szép volt az esküvő- jén, és hogy örök emléke marad erről a szépségről, ez a Te érdemed, kedves. Van miért köszönjem ezt neked, hiszen nem miattam tetted, mégis hálás vagyok érte. Hálás, hogy szépséget tudtál adni neki, és ragyogást és örömöt ebben a sötét, tönkrepusztult világban. Ez nagy, nagy dolog. Itt csak sötétség van és pusztulás.

Ezerszer ölel[lek], kedves. Remélem, Tonka megállapodott azóta most, hogy csak Ti, ketten laktok a régi lakásban. És én itt vagyok, távol, mind távolabb mindentől. A püspökék nagyon melegen üdvözölnek. Lesz valami vásár Nagyváradon vagy febr. vagy márciusban. Talán akkor le tudnátok jönni pár napra és akkor megismerkedhetnétek.

Addigra remélem, el tudom intézni a rám ruházás ügyét, hogy biztonságban járhasd meg. Ezermilliószor ölel addig is, és mindig gondol Reád a vén…

Boldog karácsonyi ünnepeket.

- - -

Kvár, 46. XII. 20.

Kedves!

Még egy pár sort. Mellékelten mégis elküldöm Balogh Edgár hivatalos írását, mert kérdés, hogy a másik utazó mikor megy. Itt ragyogó idő van, de borzasztó hideg. 10-12 fok ha nincs. E leveleken kívül és a képeken, legnagyobb örömöm a csokoládé! Úgy majszolom, mint egy kisgyerek.

Köszönöm a sürgönyt is, amit névnapomra küldtél, de ilyenre ne költs, úgyis tudom, hogy reám gondoltok.

Ezerszer ölel

BM

- - -