Konferencia Illyés Gyula születésének 120. évfordulója alkalmából

Illyés Mária köszöntőjével kezdődött meg az Illyés Gyula születésének 120 évfordulóját ünneplő tanácskozás a Magyar Művészei Akadémia székházának Sinkovits Imre Kamaraszínpadán.

A neves irodalmárok részvételével megrendezett kétnapos konferencia 2022. szeptember 7-8-án zajlott le. A költő lánya, Illyés Mária nyitó beszédében köszönetet mondott a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának, valamint Pécsi Györgyinek és Gróh Gáspárnak a konferencia megszervezéséért, majd arról beszélt, hogyan lehet, hogyan érdemes ma olvasni Illyés Gyulát.

„Apám 120 éve született és nemsokára negyven éve lesz, hogy elhunyt. Ijesztő számok. Messze tolják el tőlünk azt az embert, aki egykor eleven valóság volt, élő költő, nagyhatású író, bátor férfi. Én nem érzem távolinak őt, hozzám közel van most is, jól emlékszem alakjára, beszédére, megjelenésére, humorára. Sok éven át éltem a közelében. De hogyan él azokban, akik nem ismerték? Persze – ahogy mondani szokták – megtalálhatják őt a műveiben” – vallott édesapja emlékéről Illyés Mária. Ezek után számba vette az elmúlt évtizedek Illyés-kutatásának főbb mérföldköveit, és hangsúlyozta az újabb tanulmányoknak, a még feldolgozatlan anyag szakmai szempontú vizsgálatának fontosságát. Ezek között kiemelten említette a Naplójegyzetek sorozatot is, amelyet Illyés halála után Illyés Mária és édesanyja,  Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra rendeztek sajtó alá. Ennek az akkor olvasmányos szövegegyüttesnek sok részletét a mai olvasó már nem tudja kontextusában érteni, utalásait dekódolni. Ennek ellenére a múltnak a Naplójegyzetekből feltárható szelete hozzájárulhatna

Illyés Gyula munkásságának teljesebb megismeréséhez, de jól szolgálhatná a 20. századi irodalom és társadalom történetének kutatóit is, hiszen Illyés ebben rendkívüli mértékben benne élt és részt vállalt kora szellemi, művészeti és közéletének több rétegében.

Közhely, hogy az utóbbi évtizedekben megváltozott egész világérzékelésünk,

többek között éppen a befogadási, kiváltképp az olvasási kultúra átalakulása miatt.

„A nagy tömeg információ befogadása viszont kiszorítja a szövegértés minőségi lehetőségeit. Fontos árnyalatokat tévesztünk szem elől” – hívta fel a figyelmet Illyés Mária az értő olvasás fontosságára. –

„Illyés Gyula prózája ökonomikus próza – versei is azok – abban az értelemben, hogy a gondolatokat, a helyzeteket, a megfigyeléseket minél kevesebb eszközzel igyekszik kifejezni.  Szövegeinek megértése ráfigyelést igényel, és szükség van az olvasó műveltségére, eszére, nyelvérzékére, még humorérzékére is.”

Illyés Mária köszöntőjével kezdődött meg az Illyés Gyula születésének 120 évfordulóját ünneplő tanácskozás a Magyar Művészei Akadémia székházának Sinkovits Imre Kamaraszínpadán.

A neves irodalmárok részvételével megrendezett kétnapos konferencia 2022. szeptember 7-8-án zajlott le. A költő lánya, Illyés Mária nyitó beszédében köszönetet mondott a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának, valamint Pécsi Györgyinek és Gróh Gáspárnak a konferencia megszervezéséért, majd arról beszélt, hogyan lehet, hogyan érdemes ma olvasni Illyés Gyulát.

„Apám 120 éve született és nemsokára negyven éve lesz, hogy elhunyt. Ijesztő számok. Messze tolják el tőlünk azt az embert, aki egykor eleven valóság volt, élő költő, nagyhatású író, bátor férfi. Én nem érzem távolinak őt, hozzám közel van most is, jól emlékszem alakjára, beszédére, megjelenésére, humorára. Sok éven át éltem a közelében. De hogyan él azokban, akik nem ismerték? Persze – ahogy mondani szokták – megtalálhatják őt a műveiben” – vallott édesapja emlékéről Illyés Mária. Ezek után számba vette az elmúlt évtizedek Illyés-kutatásának főbb mérföldköveit, és hangsúlyozta az újabb tanulmányoknak, a még feldolgozatlan anyag szakmai szempontú vizsgálatának fontosságát. Ezek között kiemelten említette a Naplójegyzetek sorozatot is, amelyet Illyés halála után Illyés Mária és édesanyja,  Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra rendeztek sajtó alá. Ennek az akkor olvasmányos szövegegyüttesnek sok részletét a mai olvasó már nem tudja kontextusában érteni, utalásait dekódolni. Ennek ellenére a múltnak a Naplójegyzetekből feltárható szelete hozzájárulhatna

Illyés Gyula munkásságának teljesebb megismeréséhez, de jól szolgálhatná a 20. századi irodalom és társadalom történetének kutatóit is, hiszen Illyés ebben rendkívüli mértékben benne élt és részt vállalt kora szellemi, művészeti és közéletének több rétegében.

Közhely, hogy az utóbbi évtizedekben megváltozott egész világérzékelésünk,

többek között éppen a befogadási, kiváltképp az olvasási kultúra átalakulása miatt.

„A nagy tömeg információ befogadása viszont kiszorítja a szövegértés minőségi lehetőségeit. Fontos árnyalatokat tévesztünk szem elől” – hívta fel a figyelmet Illyés Mária az értő olvasás fontosságára. –

„Illyés Gyula prózája ökonomikus próza – versei is azok – abban az értelemben, hogy a gondolatokat, a helyzeteket, a megfigyeléseket minél kevesebb eszközzel igyekszik kifejezni.  Szövegeinek megértése ráfigyelést igényel, és szükség van az olvasó műveltségére, eszére, nyelvérzékére, még humorérzékére is.”