Közösségi tervezés 3.0

A harmadik, egyben az utolsó foglalkozást november harmadik hetében tartottuk az iskolában a diákokkal és tanárokkal közösen, két tanóra idejében (2x45 perc, közte szünet). A munkánkat most is, akárcsak az előző alkalmakkal, önkéntes egyetemisták segítették, köztük régi csillaghegyis diákok. A gyerekek, mivel már tudták, milyen jó hangulatra és izgalmas feladatokra számíthatnak, nagy lelkesedéssel gyülekeztek az aulában.

Az eseményt az előző alkalmak összefoglalásával kezdtük, majd röviden felvázoltuk, hogy miről fog szólni az utolsó alkalom. Diagrammokon mutattuk meg az előző alkalom szavazásainak eredményét. A 10 legtöbb szavazatot kapott ötletből a kültéri tantermet választottuk a záró eseményén témájának. A nyitókör most is egy jégtörő volt. A komfortzónás játék során egy állításról el kellett mindenkinek dönteni, az mennyire komfortos neki, mennyire jelent kihívást, vagy az állítás mekkora pánikot kelt benne. Ennek megfelelően kellett a tér különböző pontjaira állnia.

A csoportmunka elején egy rövid prezentációban, előképekkel és rövid leírással bemutattunk 5 különböző kinti tanulási tér-helyzetet, ami a foglalkozás tematikáját adta. Ezután 5 db 8 fős csoportra osztottuk a résztvevőket. A tanárok ezen az alkalmon külön csoportot alkottak. Minden csoport 7 percet töltött egy-egy asztalnál, ahol egy térkép, kis lego figura mértarányú makett és előképek segítették a csoportmunkát. Az asztalgazdák segítségével olyan kérdéseket beszéltek meg a csoportok, hogy az egyes tanulási tér-helyzeteknek mik az előnyei és hátrányai, mire lehetne még használni azokat a tanuláson kívül és hol tudnák elképzelni az udvaron.

A szünetben ismét nagy sikert aratott a pogácsa és a szörp. Az utolsó alkalomra egy csomag gumicukor volt a meglepetés.  A csengetés után a második órát egy kő-papír-olló kukac játékkal kezdtük. A nagy küzdelmet végül Hajni néni nyerte. A játék után folytatódtak a csoportmunkák. A gyerekek rengeteg szuper ötlettel álltak elő, és a tanárok között is folyt a vita az egyes kialakítások előnyeiről és hátrányairól. A csoportmunkák végén az asztalgazdák röviden összefoglalták az elhangzottakat.  A közös munka egy gyors szavazással zárult – mindenkinek ahhoz az asztalhoz kellett állnia, amelyik elrendezés neki a legjobban tetszett.

A zárókörben arról kérdeztük a résztvevőket, mi tetszett nekik a legjobban ebben a közösségi tervezésben. Sokan említették, hogy szinte minden, a tervezési része, a sok jó ötlet, a hangulat, a pogácsa. Hajni néni azt említette, hogy végre megvalósulni látszik egy 25 éves álom, ha tényleg sikerül a következő évben közösen megvalósítani a kültéri tantermet. A legmeghatóbb választ egy kislánytól hallottuk – neki az tetszett a legjobban, hogy nem volt rossz válasz.

A közösségi tervezés ezen szakasza most lezárult és a sok remek ötletet felhasználva elkezdődhet az udvar tájépítészeti tervezése. A tervbemutatóra várhatóan tavasszal kerül majd sor. A jövő évre pedig elkészül egy olyan műszaki terv a kültéri tanteremről, amit majd közösen meg is tudunk valósítani.