Kutatási pillanatkép 3.0

A haza kortárs tánchoz köthető színházi nevelési területről ezidáig nem készült átfogó kutatás, így ehhez a munkához elengedhetetlen a társ területek, kifejezetten a prózai színházi nevelés területén fellelhető tanulmányok és kutatások bevonása.

Többek között a DICE Consortium „a kocka el van vetve” című, A drámapedagógia hatása a lisszaboni kulcskompetenciákra fókuszú nemzetközi kutatási együttműködése. Illetve az InSite Drama szervezet szakemberei által elvégzett kutatómunka eredményeként megszületett kiadványok (2013,2017), amelyekben Cziboly Ádám és Bethlenfalvy Ádám a több éves kutatómunkájuk eredményeit publikálták. Ezek a kiadványok átfogó részletességgel térképezik fel a hazai színházi nevelési területen megjelent előadások, alkotók és társulatok munkáit. Mindezek mellett terminológiai kérdésekben is segítségére sietnek a szakmai területnek és összességében egy erős és kiterjedt szakmai közösség térképét rajzolják fel. A kutatási munkákban már megjelennek a kortárs tánc képviselői is, de többnyire úgy, mint akiknek nincs a repertoárjukon színházi neveléshez köthető előadás, vagy korábban volt, de jelenleg nincs színházi nevelési tevékenységük.

A fenti kutatási eredmények természetesen nem a hazai kortárs tánchoz köthető színházi nevelési aktivitásokra fókuszáltak, így ezekben a kutatási publikációkból nem kaphatunk átfogó képet a magyarországi kortárs tánchoz köthető színházi nevelési aktivitásokról. Viszont megalapozott példákat ismerhetünk meg egy több évtizedes tudatossággal és szakértelemmel felépített szakmai közösség értékképzéséről, minőségbiztosítási törekvéseiről és kutatási módszertanáról. Habár a kortárs tánc szinházi nevelési területe hasonló eredményekkel még nem bír, de a 2014-2015 években készült és a Magyar Táncművészek Szövetsége által megjelentetett Nemzeti Táncprogramban már helyet kapott Dr. Lőrinc Katalin témavezető és munkatársainak közös munkájából: A tánc, mint társadalmi-pedagógiai módszer/ 2019-es frissítéssel: A tánc, mint a társadalmi kommunikáció eszköze című fejezet. Ebben az aktuális helyzet bemutatása mellett helyett kaptak a terület fejlődésének akadályai és fenntarthatóságának problémái, illetve közvetlen megoldási javaslatok. 

Beszédes adat, hogy amíg a kortárs tánchoz köthető színházi nevelési terület kutatási alapokban hiátussal küzd, addig a 2018-2019-ben megrendezett 4 alkalmas konferencia-sorozat alkalmával már 14 társulat és intézmény mutatta be saját színházi –akár több éve futó vagy játszott- nevelési tevékenységüket:

De mi is számíthat színházi nevelési tevékenységnek, illetve van-e közös szótár?

A drámapedagógia évtizedes beágyazottsága és a színházi nevelés, mint rendszerváltó műfaj jelenleg is folyamatos munkát fektet a közös terminológiai szótár megalkotására. Ebben a munkában több évtizedes közös gondolkodás és kutatás mellett is számtalan egyéni, de lényegi eszenciákat megfogalmazó őszinte megfogalmazás született, többek között: 

„a színházi nevelés tágabb értelmezésére nem született még definíció, csak az ide tartozó műfajokról készültek eddig hosszabb-rövidebb listák” (Cziboly-Bethlenfalvy, 2013: 323)

„A drámapedagógia a személyiségfejlesztésnek olyan módszere, amelynek során az egyén ismeretei, készségei, képességei, társas kapcsolatai a nevelő (drámatanár) által irányított, csoportban végzett, közös dramatikus cselekvés révén fejlődik” (Pinczésné dr Palásthy Ildikó 2013: 33)

„…ha a színházi előadás létrejöttében- akár csak minimális mértékben is- felfedezhető pedagógiai szándék, és addig tart, ameddig a pedagógia, bármilyen kicsi szinten is, de színházi elemeket tartalmaz.” (Honti György, 2016: 280)

A hazai táncművészet jelenleg nem rendelkezik egységes terminológiai térképpel és a prózai színházi nevelési trendekhez képest (kiépült intézményi rendszerrel, terminológiai térképpel, kutatási eredményekkel, kiadványokkal, főállású és dedikált társulatokkal), a táncszínházi nevelés területe a hazai kortárs tánc “ösztönös termékeként” definiálható és nem alapfeladatként jelenik meg az egyes tánctársulatok mindennapjaiban. Ahogy Dr. Lőrinc Katalin fogalmaz: „Az európai színházi nevelési („Theater in Education”) hagyományokhoz lassan, mintegy két évtizedes késéssel zárkózik fel a hazai szakma.” Magyar Táncművészek Szövetsége – Nemzeti Táncprogram (2015, 61) (5)

A 2015-ös évben megjelent Nemzeti Táncprogramban megfogalmazott fejlődés egyes elemei a politikai rendszerváltást követően megjelenő tánchoz köthető iskolai, tantermi programok, színházi, vagy tér-specifikus beavató programok illetve a társadalmi szinten kiszélesedő tánc- és mozgástanulási lehetőségek aktív megjelenése. Ez a fejlődési folyamat hívott életre több olyan programot, amelyek már kifejezetten korosztályok számára készültek. A hazai táncszakmai a korábban említett lemaradás ellenére is folyamatos fejlődéssel és tudatossággal zárkózik a nemzetközi gyakorlatokhoz, azzal a hendikeppel, hogy egységes közös terminológia, illetve közös stratégia még nem jellemzi. Amíg egy prózai kőszínház rendelkezik saját szakképzett stábbal, akik a színházpedagógia eszközeivel a társulat és a repertoár mellett alkotó közösségként produkciókat hoznak létre, – ami kreatív munkát, költségvetést, munkaidő kapacitást jelent –, addig a kortárs tánc területén nagyon ritka a főfoglalkozású  táncpedagógus szakember, aki művészetpedagógiai vagy drámapedagógiai eszközökben gondolkodva vagy esetleg szakképzettséggel rendelkezve ideje nagy részét ezeknek a foglalkozásoknak/előadásoknak a létrehozásával töltené. A haza kortárs tánc területét célzó kutatásban résztvevő partnerek által eddig elküldött adatokból széles és nagyon színes program megnevezések jelennek meg, többek között: ráhangoló, beavató, érzékenyítő, tantermi beavató, test-tudati munka, nevelő-ismeretterjesztő, kortárs-tánc-jelnyelv drámapedagógia, keresztvíz, bemelegítés. Ezek az elnevezések elszigetelt, egyéni programok és aktivitások eredményei, amelyek között többnyire intézményekhez köthetően alakultak ki koncepcionálisan építkező tendenciák, mint a Nemzeti Táncszínház Táncé a Szó programja, vagy a Trafó Kortárs Művészetek Háza Gondolat Generátor programja vagy a MU Színház színes és tudatosan épülő közösségi programjai. A programszerű, több éves tendenciák elengedhetetlen felületet képezhetnek egy-egy intézmény vagy társulat szakmai munkájában annak érdekében, hogy átgondolt és célzott pedagógiai programmá fejlesszék aktivitásukat. Nyitott kérdések még, hogy a közönség vagy a közösség számára nyújtott pedagógiai szolgáltatások merre és meddig építkeznek? Kialakulhat-e, egy eredetileg közönségépítési céllal életre hívott foglalkozásból átfogó, a közönség és a társulatot körbevevő –városi/települési/kerületi- közösség számára fenntartott és tudatosan épített tánc színház pedagógiai program?

Számtalan dinamikus és előre mutató program született és születik jelenleg is a hazai kortárs tánc területén, amelyek a fiatal nemzedék elérését/érzékenyítését/tánccal-táncra nevelését célozza. Intézményi, alkotóközösségi, alkotói szándékból jöttek létre és fejlődnek rövid-, közepes-, hosszú távú programok és foglalkozások. Szép példa erre Bozsik Yvett egyéni alkotói pályaíve, amely ugyan a Bozsik Yvett Társulathoz kapcsolódik, vagyis társulati/intézményi kötődésű, de egyéni elhivatottságról tanúskodik. Több célzott generáció számára készített előadást, mint a Létramesék (2005), a Négy Évszak csecsemőszínházi előadása (2009), vagy a Péter és a Farkas (2010) vagy a legfrissebbek a Magyar Népmesék és a Gyurmabábok (2020). Alkotói és társulati repertoárja határozott és elhivatott döntési struktúrát jelenít meg, bizonyítandó annak fontosságát, hogy a fiatal nemzedékeket színházpedagógiai eszközökkel is lehet tánccal táncra nevelni.

A kényszerű online térbe szorult aktivitások közül komplex és konstruktív jellegük miatt is érdemes kiemelni a Győri Balett 2020 júliusában létrehozott TáncTánci előadás-sorozat programját, mely a 0-6 éves korosztályt célozza meg előadásokkal és foglalkozásokkal. A Győri Balett újító célja, hogy szeretné bevonni művészetébe a baba korosztályt érzékelésük és mozgásfejlődésük korai szakaszában, mozgás-foglalkozások és specifikus előadás sorozatok útján. A babaszínházi táncelőadásaikat olyan élményekre építik, amelyek a kicsik mindennapjaiban is megjelennek. Ennek az ígéretes és konstruktív programnak már két előadása is elérhető az online felületeken. A Székesfehérvári Balett Színház is érzékenyen reagált a tánc pedagógiai lehetőségeire, hiszen megalakulásukhoz képest szinte azonnal része lett szakmai munkájuknak a tánc nevelési aspektusa. Programjuk elnevezése is sejteti, hogy a társulatot körbevevő városi közösséget célozva indították és fejlesztik programjukat. 2019-ben komplex színháznevelési előadás (DTIE) létrehozása után 2020 elején elindították a Mozdulj Fehérvár! projektet, melynek célja a kultúra, a tánc és a mozgás népszerűsítése, pedagógiai és a nevelési eszközök, módszertanok segítségével. Illetve olyan programok szervezése, amelyeken keresztül a város lakosságának közreműködésével új közösségeket teremthetnek, hozzájárulva a város kulturális életének frissítéséhez. A „Beavatás”, „Ráhangolódás”, „Beszállókártya” és „Tánclabor” programelemekkel a 2020/2021-es évadban is folytatni szeretnék, online megjelenési számuk igen magas. A Duda Éva Társulat, akik hasonlóképp elsődleges fontosságúnak tartják, hogy a fiatalabb korosztály is találjon kapcsolódási pontot a kortárs előadóművészethez, ezért 2014-ben indították el komplex színházi nevelési programjukat, melynek során több száz diákkal találkoztak a foglalkozások és előadások során. A projekt egyedülálló és rendkívül pozitív hatásokat ér el mind a diákok körében mind a kortárs előadóművészet területén. Az általunk fejlesztett DrámaRodeó egy speciális középiskolásoknak szóló beavató színházi program, melynek keretében három különböző műfajjal ismerkedhetnek meg a diákok. A program célja, hogy közelebb hozzák a diákokhoz a színház, a tánc és az irodalom világát, és a programot vezető drámapedagógusok (Gyevi-Bíró Eszter, Kámán Orsolya) segítségével bátorítsák őket a kísérletezésben, hogy merjenek játszani és közösen gondolkodni az előadókkal. A programnak jelenleg nincs online megjelenése de hosszútávú programként várhatóan újra indul a pandémia okozta megszorítások enyhítésével. A Szegedi Kortárs Balett frissített aktivitásként és alkalmazkodva az online környezethez, elindította a Beavató Színház kisfilm sorozatát: „Közel 30 éve őrizzük azt a hagyományt, hogy nézőinket olyan estekre invitáljuk, ahol beleshetnek a kulisszák mögé és a koreográfusok, valamint a táncművészek szemüvegén keresztül közelebbről is megismerkedhetnek a darabjainkkal. Sajnos lassan egy éve nem tudtunk Beavató Színházat tartani, ezért társulatunk három részes kisfilm sorozatot indít ennek pótlására.” A Szegedi Kortárs Balett 2021-ben az online térre adaptált programja szép példa arra, hogy a hagyományok online térben való megjelenésével tovább folytatódhat a hasonló programok evolúciós fejlődése, hiszen a megváltozott társulat/közönség/közösség kommunikációjában új dinamikára és új tudatosságra van késztetve minden aktív tánc társulat.

A jelenlegi közegészségügyi helyzet okozta kényszerű megtorpanás és lépéshátrány figyelembevételével is látható, hogy az utóbbi 5 esztendő tudatos és aktív szakmai építkezése és kommunikációja egyre több társulatot vonz be a tánc pedagógiai területére. Meglévő és frissen indított aktivitások épülnek, illetve hosszú ideje elindult programok kapnak új lendületet és szakmai kontextust. A kutatás továbbra is figyelemmel kíséri és gyűjti a meglévő és az új programok fejlődésének eredményeit és bízik abban, hogy a színházakat/társulatokat, illetve a teljes kulturális területet érintő megszorítások enyhítésével lehetőség nyílik az élő előadások megtartására. Az eddigi kutatás eredményeiről rövidesen tanulmány kerül publikálásra a Magyar Táncművészeti Egyetem Pedagógia és Pszichológia Tanszék gondozásában megjelenő Tánc és nevelés/Dance and Education folyóiratában.