Kutatási pillanatkép 4.0

A kutatás jelenlegi állapotában jóval több a nyitott kérdés mintsem lehetőség nyílna arra, hogy terminológiai végállomásként egyértelmű meghatározás fogalmazódjon meg.

Ennek tiszteletben tartásával született meg a rövidesen magyar és angol nyelven is megjelenő tanulmány, amelyben a kutatás eddigi eredményeinek összegzése kapott átfogó keretet.

A tanulmányt a Magyar Táncművészeti Egyetem Tánc és Nevelés tudományos folyóirata jelenteti meg az MTA OJS platformon és nyomtatásban egyaránt.

A tanulmány elkészítése, majd a lektorálási folyamat alatt felmerült pár igen izgalmas kérdés. Ezek közül kiemelhető, hogy a tudományos közeg számára már most –a kutatási folyamat még tart- szükségszerűen felmerült a terminológiai elnevezések kérdésének tisztázása és véglegesítése.

Nem definíciót célzó megfogalmazásként a drámapedagógia a személyiségfejlesztés módszere. Ebben a folyamatban az egyén ismeretei, készségei, társas kapcsolatai és képességei fejlődnek a programot vezető által irányított, csoportban végzett, közös dramatikus cselekvés által.

Egy-egy színházi előadás létrejöttében az egyes irodalmi adaptáció vagy dramaturgiai szándék mellett akár csak minimális mértékben is megjelenik pedagógiai szándék, és ez a pedagógiai szándék színházi elemekkel is dolgozik, akkor valószínűsíthető, hogy színházi nevelési tevékenységet végeznek a programot létrehozó és működtettető szereplők. Amennyiben a pedagógia szándék a mozgás képességét, illetve a test önkifejezésének képességét is célozza, úgy nagy valószínűséggel, a tevékenységet folytatók tánc színházi nevelési aktivitást végeznek, ami túlmutat a tánc technikai elemeinek képzési átadásán.

A már említett és a hazai kortárs tánc területét célzó kutatásban résztvevő partnerek által eddig elküldött adatokból széles és nagyon színes program elnevezések jelennek meg.

Ezek az elnevezések elszigetelt, egyéni programok és aktivitások eredményei, amelyek között többnyire intézményekhez köthetően alakultak ki koncepcionálisan építkező több éves tendenciák, amik elengedhetetlen felületeket képezhetnek egy-egy intézmény vagy társulat szakmai munkájában annak érdekében, hogy idővel átfogó pedagógiai programmá fejlesszék aktivitásukat.

Ezek beillesztése egy már meglévő, de a prózai színházi gyakorlatra épített terminológiai rendszerbe jelenleg hibás eljárás lenne. Ezzel megszűnne annak a lehetősége, hogy ez a különálló szakmai terület, a hazai kortárs tánchoz kötődő színházi nevelési aktivitások szakmai megegyezés alapján kerüljenek fel egy közös terminológiai térképre. Ennek a térképnek a megrajzolásában és elkészítésében természetesen fontos és elengedhetetlen segítséget és útmutatót ad a színházi nevelési területen már kialakított terminológiai útmutató. Ez a terminológiai iránytű Cziboly Ádám és Bethlenfalvy Ádám kutató munkájának eredménye. Kutató munkájuk több értékes és irányadó viszonyítási és értékelés pontot jelöl meg, amelyek alapjául szolgálhatnak a kortárs tánc nyelvezetéhez kapcsolódó színházpedagógiai foglalkozások terminológiai elhelyezésében, Ehhez természetesen egy nagyobb és szélesebb merítéssel és egyeztetéssel születhet meg az egyes programok beillesztése a terminológiai hálóba.

Iránymutató területi elnevezések lehetnek:

• értelmező színház (táncszínház)

• beavató színház (táncszínház)

• színházi alkotóműhely (táncszínházi)

• előkészítő beszélgetések vagy foglalkozások

• feldolgozó beszélgetések vagy foglalkozások

Továbbá szélesebb területi lefedettséggel:

Drámafoglalkozás:

• tanítási (tánc) dráma, kreatív (tánc) dráma, témanap, témahét, (tánc) drámatábor

Gyermek- és diákszínjátszás:

• iskoladráma, gyermek(tánc)színjáték, diák(tánc)színjáték vagy diák(tánc)színház, osztályszínpad, ünnepi (tánc) műsor, színjátszó tréning, (tánc)színházi műhelymunka, színjátszó tábor

Gyermek- és ifjúsági színház:

• gyerekelőadás, ifjúsági előadás, csecsemőszínház, osztálytermi színház, gyerekekkel vagy fiatalokkal létrehozott hivatásos színházi produkció.

 https://www.szinhazineveles.hu/wp-content/uploads/2018/01/Szinped_Prog_Final_6.pdf 

Mivel számtalan egyéni elnevezés és programminőség született és születik, ezeknek a rendszerezési kísérletét a kutatás végleges publikációja kívánja elérni.

A hazai táncszakma színházi nevelési területét vizsgáló tudományos munkák nem túl magas száma ellenére is folytonos fejlődéssel és tudatossággal zárkózik a nemzetközi gyakorlatokhoz, azzal a hendikeppel, hogy egységes közös terminológia, illetve közös stratégia még nem jellemzi.

Már a közös megegyezésen és gyakorlaton túljutva, két erősebb terminológiai elnevezés kelt életre több tánctársulati gyakorlatban is, az egyik egy friss módszertan, a DTIE (Dance Theater in Education) komplex táncszínházi nevelési előadás. 2014-es évtől a Nemzeti Táncszínház három DTIE előadás létrehozását kezdeményezte (2014 Horda2, 2016 Igaz Történet Alapján, 2018 Talpuk Alatt). Mindhárom előadás a TIE alapmódszertanát felhasználva épített foglalkozást a célzott korosztályok számára. Az előadásokra érkező korosztályok nemcsak nézői, de alakítói és résztvevői is az egyes előadásoknak.

A másik a két-, illetve háromlépcsős foglalkozások megjelenése. 2019. április 16-án lezajlott a Nemzeti Táncszínház Imre Zoltán Programja által támogatott, új felfogásban szervezett háromlépcsős színházi nevelési programjának első alkalma.  A középső lépcső (elő-, és utófoglalkozás között) Góbi Rita Reptében című, Lábán-díjas előadása volt. 60 középiskolás diák vett részt a programban, akik táncos képzésben részesülnek a saját iskolájukban. A programban a Színház és Filmművészeti Egyetem másodéves drámainstruktorai készítettek két szakmai mentor segítségével felkészítő foglalkozásokat, amelyek az iskolákban zajlottak az előadás előtti héten, és feldolgozó foglalkozásokat, amelyek pedig az előadás után, három helyszínen a Nemzeti Táncszínház épületében.

Erős és kiemelendő programot indított a Győri Balett is. 2015 májusában mutatta be „Ne bánts!” című darabját. Új produkciójukat a Fiatalok a Fiatalokért gyermek- és ifjúsági művészeti nevelési programjuk első lépésének tekintik.
Fiatalok a Fiatalokért program célja egyrészről az, hogy fel szeretnék kelteni a fiatal korosztály figyelmét és érdeklődését a művészetek, kifejezetten a táncművészet iránt, hogy a gyermek korosztályból „balettet értő” és szerető nézőt neveljenek, az ifjúságnak pedig a korosztályukat érintő problémákra rámutatva – és nem tabuként kezelve azokat - egy „beszéljünk róla” fórumként szeretnének működni előadásaikkal.

Összegzésként a meglévő színházi nevelési terminológia rendelkezésére áll a hazai kortárs tánc közösségének, de szükséges az önálló és közös konszenzusra épülő terminológiai térkép elkészítése. A két nyelven megjelenő tanulmány alapját képező, de még folyamatban lévő kutatás ennek a jövőbeni közös terminológiai térképnek a megalapozását is célul tűzte ki.