Kutatási pillanatkép 5.0

Kun Attila: A magyarországi táncszínházi nevelés

tanulmény részlet

3. A táncszínházi programok finanszírozási gyakorlata

„A táncszínházi nevelési foglalkozások hátránya viszont pont az, hogy nem tudunk belőle sokat játszani, hiszen egy-egy alkalom, három intézmény, háromórás munkája, amin csak egy osztály vehet részt. Így rövid távon csak kevés fiatalhoz jutunk el, és elsősorban a budapesti diákokhoz, ha pedig vidékre utaztatjuk a produkciót, akkor ott egy-két osztály tud résztvevője lenni ennek a nagyon hasznos és hiánypótló, mozgásos együtt gondolkodásnak.”

(Mi újság, tánc, színház, nevelés? Varga Nikoletta 2020.04.; www.tanszinhazneveles.com)

A fenti rövid idézet több aspektusból is rávilágít a hazai kortárs tánchoz köthető színházi nevelési programok nehézségeire, hiszen az egyes programok létrehozásába fektetett energia és költségvetési ráfordítás csak és kizárólag hosszú távon tudna önfenntartó vagy bevételt és megélhetést biztosító konstrukcióvá fejlődni. Ez a fejlődés biztosíthatná azt, hogy az egyes társulatok bátrabban és kiérlelt stratégia mentén kapcsolódjanak be a hazai tánc színházi nevelés világába. Mind addig, amíg egy-egy előadást tud csak megélni az életre hívott produkció, amíg kis létszámot elérő és alacsony bevételt produkáló a program, addig a jelenlegi pályázati és kultúra finanszírozási rendszerben fenntarthatósági szempontból kockázatosnak minősíthetőek ezek az előadások és ennek eredményeként nem is igazán népszerűek a hazai alkotói csoportok, társulatok körében.

„Egy független, alapvetően projekt alapon működő társulat vezetőjeként a társulati ügyekkel való foglalkozás (értsd: produkciós munka, előadások forgalmazása stb.) mellett minimális idő és energia marad az ilyen pluszfeladatokra. Szemben a színházi szakmában intézményesen is elkülönülő, színházpedagógiai főtevékenységet végző társulatokkal (pl. Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, Káva Kulturális Műhely), illetve a kőszínházakban alkalmazott szakemberekkel (mint a Katona József Színház Behívó vagy a Trafó Gondolat Generátor programjában), a tánctársulatoknál nincsenek ilyen szabad kapacitások.”

(Péter Petra-Szemessy Kinga, 2019 Szeptember). Szavakkal megközelíthetetlen helyek. Színház.net

Péter Petra – Szemessy Kinga: Szavakkal megközelíthetetlen helyek - szinhaz.net

Fontos tény, hogy mindezek ellenére számtalan egyéni alkotó és köréjük épült társulat vagy intézmény foglalkozik évtizedek óta ezzel a területtel. Számtalan előadás és program született és születik célzottan csecsemők, bölcsődések, óvodások, kisiskolások, felsősök, középiskolások, egyetemisták és felnőttek számára is. Ezek az előadások ugyan részét képezik az adott társulatok repertoárjának, de nem élnek meg magas előadásszámot. A hazai pályázati rendszer éves terminusokban támogatja az alkotások megszületését és az országos utaztatási lehetőségek alkalmával általában a magas nézőszámot generáló előadásokra hagyatkoznak a társulatok és a meghívó fél egyaránt. A szűk mozgástér és alacsony finanszírozottság nem teremti meg az akár többnapos „kiszállás” lehetőségét, ami mozgásteret biztosíthatna az egyes társulatoknak nemcsak a magas bevételt hozó előadások játszására, hanem a közösségi és színházpedagógiai előadások utaztatására is. A magas nézőszámot és magas bevételt generáló előadások hangsúlyozottsága háttérbe szorítja a kisebb nézőszámot és alacsonyabb bevételt biztosító előadásokat színházi nevelési foglalkozásokat. A közönség vagy a közösség számára nyújtott pedagógiai szolgáltatásként merre és meddig építkezhet egy társulat? Kialakulhat-e, egy eredetileg közönségépítési céllal életre hívott foglalkozásból átfogó, a közönség és a társulatot körbevevő városi, települési vagy kerületi közösség számára létrehozott és tudatosan épített tánc színház pedagógiai program?

Amiben még sok teendő vár a hazai kortárs tánchoz köthető nevelési területen aktívan résztvevőkre az a közös terminológiai szótár és a minőségbiztosítás keretinek kialakítása, illetve a hatásmechanizmusok vizsgálatának felépítése és a terület évtizedes eredményire épített továbblépés. Az ösztöni késztetés jelen van évtizedek óta a hazai táncszakmában, de a korábban említett alacsony nézőszám, alacsony előadásszám, szakember-, és infrastruktúra hiány miatt bizonytalan ennek a szakmai szegmensnek a jövője.

Ebben a hiányos környezetben jelent meg 2017-ben a Nemzeti Kulturális Alap által létrehozott Imre Zoltán Program, amely kiemelten és célzottan támogatja a középiskolások és egyetemista korosztály körében népszerűsítő komplex, interaktív oktatási kezdeményezések szervezését. Ilyen típusú célzott pályázati lehetőség, ami a színházi nevelés területén létrejövő produkciók elkészítését és forgalmazását támogatja a rendszerváltás óta nem állt rendelkezésére a hazai táncszakmának. 2017-ben 3db új program jöhetett létre, ebből 2db komplex tánc színházi nevelési program, 1db pedig háromlépcsős programként valósulhatott meg. 2018-ban 4db új program jöhetett létre, ebből 2db háromlépcsős foglalkozás, 1db beavató foglalkozás és egy komplex színházi nevelési foglalkozás jöhetett létre és további 7db meglévő program kapott forgalmazási támogatást. 2019-ben 4db új program jöhetett létre, ebből 2db táncszínházi nevelési program, 1db komplex tánc színházi nevelési program, 1db háromlépcsős program és 1db népszerűsítő program jöhetett létre és további 6db meglévő program kapott forgalmazási támogatást. 2020-ban 2db meglévő táncszínházi nevelési program, illetve 1db táncszínházi előadáshoz kapcsolódó program kapott forgalmazási támogatás és 4db készségfejlesztői program kapott támogatást.

Forrás: NKA/IZP Kollégiumi döntések

A 2021.09.15.-én a Nemzeti Táncszínházban bemutatott Tükörben című próbatermi színházi nevelési előadás koreográfusaként és a színházi nevelési tartalom társalkotójaként további útómunkálatokat folytattam a kreatív csapatot irányítva. A létrehozott előadás módszertani elemeit folyamatosan kellett fejleszteni az előadásokra ellátogató középiskolás osztályok visszajelzései és az adott előadások/foglalkozások tapasztalatai alapján. A premierre kialakított előadás szerkezetét és az előadást követő foglalkozás egyes elemeit, illetve a foglakozásban megjelenő pedagógiai és színházi nevelési egységeket kellett csiszolni és a lehető legrugalmasabb szövetté formálni. Mindezt annak érdekében, hogy az előadás és a foglalkozás egysége minél jobban szolgálja a létrehozáskor megfogalmazott alkotói és pedagógiai célokat. A munkafolyamat nem volt könnyű, hiszen a hosszú kiválasztási folyamatban kialakított szereposztás minden egyes tagja más-más társulatnál dolgozik. A próbafolyamat egyeztetésének nehézségei ellenére sikerült az országban elsőként olyan előadást és az ahhoz kötődő foglalkozást létrehozni, amelyben diplomás balettművészek/táncművészek színházpedagógia módszertani (DTIE) tudással felruházva szinte a saját korosztályukat (középiskolásokat) vezetik be a színház, a tánc egyetemes világába. Mindezt úgy, hogy az előadás történeti elemei a célzott –középiskolás- korosztály időszerű életkérdéseire válaszol. A felvillanó kérdéskörök között szerepel a barátság, a versenyhelyzet, a kirekesztés, a párkapcsolat kialakítása és lezárása, illetve a leghangsúlyosabb kérdések a szabad önrendelkezés a meglévő szabályok betartása vagy a megszokott és az ismeretlen ellentétjeinek kezelése. Izgalmas és dinamikus építkezési forma alakult ki amelyben a táncművészek is aktív szerepet vállaltak, hiszen a célzott korosztályhoz életkorban ők álltak a legközelebb. Az előadás továbbra is aktív szerepet vállal a Nemzeti Táncszínház Táncé A Szó nevelési előadásai részeként és a tavaszi/nyári szezonban több fesztivál meghívást is kapott.

A fejlesztési munkafolyamat sok hasznos információt biztosított számomra, ami a kutatási eredményeket gazdagítják.

1. pandémia kihívások egy fiatal pályakezdő (társulati tag, szabadúszó) táncművész életében:

-szabadúszó és társulati tag self management

-time management

-kapacitás kihasználtság

-túlvállalás, kiégés

       2.   intézményi háttér + menedzsmenti háttér:

-egy színházi nevelési előadás és foglalkozás létrehozásának menedzsmenti kihívásai

-infrastruktúra biztonsága

-integráció a meglévő repertoár/előadások szerkezeti egységébe

-a kőszínház biztonságos munkakörülményinek hatása az alkotói folyamatra

-társműfajok együttműködése

Mindkét pont dinamikus elemekben gazdag és mindkét terület feltérképezésre vár. Többek között mind a pályakezdő táncművészek self-management területe, mind pedig az egyes színháznevelési előadások intézményi/társulati repertoárba való integrációs folyamata. Az ebben az időszakban megszerzett tapasztalatok hozzájárulnak a kutatási munka egyes részleteinek fejlesztéséhez és árnyalati gazdagságának fejlődéséhez.

Egy másik de talán még perspektivikusabb eredménye a legutóbbi pár hónapnak:

2021.10.24.-n online és nyomtatott formában is megjelent A MAGYARORSZÁGI TÁNCSZÍNHÁZI NEVELÉS című kétnyelvű tanulmányom egy egészen új, és értékes élmények ígéretével bíró területet nyitott meg számomra.

Ami nem más, mint a tudományos publikációk és a tudományos konferenciák világa. A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete már korábban is dinamikus lehetőségeket biztosított ennek a területnek a megismerésére a közegészségügyi pandémiás helyzet hullámzó nehézségei ellenére is. Örömmel vettem részt többek között a Kihívások a XXI. Század elején címmel megrendezett konferencián vagy a 2020. November 3.-án megrendezett "Most mi lesz?" című konferencián  is. Az előadásokról korábbi szakmai beszámolómban részletesebben is írtam összefoglalót. A tanulmányom megjelenése óta több konferencia felkérés is érkezett, amelyeknek örömmel teszek eleget. A kutatási eredmények tanulmányi közegben történő publikálása sok új tapasztalatot biztosított, így a közeljövőben két konferencia meghívásnak is eleget tudok tenni. A felkészülési időszak végén egy komplex előadás anyaga és egy gyakorlati workshop munka anyaga is elkészült. Az absztraktok gazdagon merítenek a kutatási eredményekből és aktívan reflektálnak a kutatás által begyűjtött adatokra.

Magyar Táncművészeti Egyetem, Tánc a változó világban – VIII. Nemzetközi Tánctudományi Konferencia 2022.05.6-7.

„DTIE (Dance Theater in Education) workshop

Hogyan vehetünk rá egy középiskolást vagy kisiskolást arra, hogy a testi kifejező erejét és a mozgásdinamikáját képes legyen tudatosabban használni? Hogyan fordítjuk vissza a mozgás öröme felé az akár a teljes napot a tanulmányok elvárásai között és testpasszív elektronikai közegben kalandozó fiatalt? Képesek lehetünk mozdulatra, táncra bírni az osztálytársai előtt egy kisiskolást vagy egy középiskolást? Mozgássor létrehozására, annak kivitelezésre bírhatjuk a diákokat egy előadás keretében?

Hogyan sikerült a Nemzeti Táncszínháznak a több mint két évtizedes hagyományokkal rendelkező prózai színházi nevelési területet (TIE) bevonnia a magyar kortárs tánc és a hagyományos tánc területére úgy, hogy a két terület szakembereinek több hónapos együttműködésével elsőként 2014-ben majd 2016-ban és végül 2018-ban született három DTIE (Dance Theater in Education) komplex táncszínházi nevelési módszertani előadás, összesen több mint 200 lejátszott előadással?

A workshop ennek az egyedülálló módszertannak az elemeiből építkezik. A résztvevők mozgási élményeken keresztül értelmezik és tapasztalhatják meg, hogy a DTIE módszertan milyen pedagógia és játékelemeket használ fel annak érdekében, hogy a (kisiskolás vagy középiskolás) diákok mozgási és mozgásalkotási élményeken keresztül kapjanak maradandó tapasztalati muníciót a saját testkultúrájuk gazdagságáról. A vállalkozó szelleműek készüljenek kényelmes, aktív mozgásra alkalmas öltözettel. Előképzettség nélkül is résztvevő lehetsz, hiszen a workshop alapja a bevonódás a mozgás és a tánc világába. A workshop ajánlott olyan pedagógusok számára is, akik drámapedagógia módszerismereteiket szeretnék bővíteni mozgási és mozdulati játékelemekkel.”

ELTE 5. Művészetpedagógiai Konferencia 2022.05.26-27.

Az előadás címe: A cyber generációk elidegenített testérzete és a hazai kortárs táncszínházi nevelési terület találkozása.

Absztrakt részlet:

„…A mozgásra, táncra nevelés lehet társulati felelősség? Beilleszthető, finanszírozható a nem jegybevételre épülő közösségi szolgálat? Van-e tudatos szakmai konszenzus és jövőkép a hazai kortárs tánc színházi nevelési programjai számára?

Közel 3 éves –jelenleg is folyamatban lévő- kutatás pillanatképeként rövid áttekintésre kerül a hazai kortárs tánchoz köthető színházi nevelési terület rendszerváltás utáni fejlődése, fókuszban a 2000-es éveket követő időszakkal. Intézmények és alkotói közösségek illetve társulatok által életre hívott mérföldkő foglalkozások, kezdeményezések rövid áttekintése, amelyek a fiatal nemzedékek mozgáshoz, tánchoz és ezzel egyenértékűen a saját testkultúrájukhoz köthető élményeiket gazdagítják.”

„…Az egyedülálló módszertan alapjai és gyakorlati építkezésének prezentációja mellett bemutatásra kerül a komplex táncszínházi nevelési előadásokon résztvevő középiskolásoknak, általános iskola felső tagozatos diákjainak jelenléti eredményei és gyakorlati tapasztalatai. Rövid kitekintés, hogy milyen szakmai kérdésekkel, kételyekkel indult a két szakterület közös munkája? Hogyan épült fel a módszertani előadás és hogyan formálódott az aktív résztvevők jelenlétével a foglalkozás? A magas előadásszám és változatlan kereslet garancia-e a módszertan fennmaradásához? Lehet e jövőképe a hazai kortárs tánchoz kötődő táncszínházi nevelési kezdeményezéseknek? Jegybevétel vagy közösségi szolgálat?”