Lénárt Melinda viselete 1927-ből

A Lénárt család 1840-es évektől kiterjedt családfákkal van jelent a település életében. Lénárt Melindát ábrázoló fotó Czenthe Huba: Erdőkövesd című könyvében jelent meg nyomtatásban. A szerző az asszony nevét megkérdőjelezte, de a készítés dátumát 1927-re datálta. A település anyakönyveiben nem szerepel Lénárt Melinda neve, így minden valószínűség szerint a hölgy valóban más lehetett.

A fotón megjelenő hölgy életkor nem meghatározható. Családi állapota szerint házas és már gyermeke is van. Viseletét tekintve ünnepi ruhát hord, amely az eddig általam ismert fotók alapján egyik legrégebbi népviselet elemeit foglalja magába.

Fejét színes kendő fedi, amelyet Erdőkövesdre jellemzően két ágban tarkó alatt kötöttek meg. A kendővel a teljes homlokot eltakarták. Jól látható a két irányba elválasztott, fonott haj, amely a fül fölött egy-egy fonott kontyba tekeredik. A kendő alatt a két konty kilátszódik.

Az írott források alapján 3-4 keményített alsószoknyát viseltek ünnepek alkalmával a nők, amelyet fehér hímzéssel szegtek. Az I. világháború előtti fotográfiákon megfigyelhető, hogy jellegzetes módon a felső szoknya szegését csipkével díszítették. Ezen a fotón az alsó szoknyát díszítő háromszög formájú singelés kilóg a felső szoknya alól. A felső szoknyát is díszíti madeira, de jóval keskenyebb. A felső szoknya a színezett fotó szerint fehér volt, melyet vékony selyemszalaggal díszítettek. A fotón felismerhető, hogy a szalag fölött az eredeti anyagot visszahajtották, redőzték. A felső szoknya teljes egészében sűrűn rakott. Fehér feltehetően selyem köténye csak a szoknya elejét takarja. Ennek az alján is megjelenik a madeira és a selyem szalag díszítésként. A kötény szintén rakott, a szoknyánál rövidebb. A kötény elején színes bolti szalag lóg két ágba, amely a szoknya kb. 1/3-ig ér. Jellegzetes eleme a palócság viseletének.

              A felső ruházat a bevarrott ujjú ingváll pálhával. Szűk, hosszú ujját singolás szegélyezi. A bolti alapanyagból készített selyem mellény a pruszlik, vagy az Erdőkövesden használt „lajbi”. Kevés anyagból kitelt, melyet selyemszalagokkal, bársonnyal és gyöngyökkel díszítettek. A mellet takaró kendő elhagyását követően díszítése egyre zsúfoltabb lett. Szabását tekintve derékig érő rövid és testhez simuló magasan záródó nyakkal. Derékrészben megtoldották egy fodros résszel. Elől gombokkal záródott. Élénk, harsány színeket használtak hozzá alapként, így a rózsaszín selymet választottam a megejelenítéséhez.