Megjelent a Pázsint
Népzene Székelyföldről és a Felső-Maros mentéről
Hosszú évek óta formálódott már bennem ennek a korongnak a zenei anyaga. A székelyföldi muzsika még székesfehérvári tanulóéveim során magával ragadott, majd a vajdaszentiványi tánc-és zenetáborokban ért élményeim, és a helyi muzsikusokkal való személyes találkozásaim mind arra ösztönöztek, hogy a későbbiekben – zeneakadémiai éveim alatt, valamint MMA-ösztöndíjasként is – mélyebben kutassam ezt a páratlanul egyedülálló zenei világot.
Az első nagy népzenekutató nemzedék, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László és kortársaik a 20. század legelején szinte kizárólag a Székelyföldön gyűjtöttek. Az itteni archaikus dallamanyag tanulmányozása mérföldkőnek bizonyult a tudományos kutatás terén, és nagyban hozzájárult a magyar zene megreformálásához is. Úgy vélem azonban, hogy a táncházmozgalom kibontakozása óta a székely népzene háttérbe szorult. Nem titkolt szándékom tehát, hogy felfedjem ennek a területnek népzenei sokszínűségét és azt kiváló zenésztársaimmal együtt, hiteles formában tárjam a zenekedvelő közönség elé.
Közreműködők:
Szabó Dániel – cimbalom, ének
Kacsó Hanga Borbála – ének
Paár Julianna – ének
András Orsolya – ütőgardon
Mihó Attila – hegedű
Nyitrai Tamás – hegedű
Takács Ádám – hegedű, hegedűkontra, fütty
Bede Péter – tárogató, szaxofon
Salamon Soma – harmonika
Papp Endre – háromhúros kontra
Bognár András – nagybőgő
1. Emlék Szentiványról (Felső-Maros mente)
2. Verbunk variációk (Felső-Maros mente)
3. Paradica (Sóvidék – Nyárád mente)
4. Csíki lokál (Felcsík)
5. Zöldkeserves és marosszéki (Udvarhelyszék)
6. Álomvíz martján (Gyergyó)
7. Egy pár tánc Mezőbándról (Marosszéki Mezőség)
8. Gyergyói muzsika Dsupin Pál emlékére