Meséljünk élő szóval!

2021 augusztusában az MMA MMKI három éves ösztöndíjasaként az a megtiszteltetés ért, hogy kiválasztottak, hogy az MMA MMKI egy éves Ösztöndíj Kiválóság programjának ösztöndíjasa legyek. Ennek keretében azt a felkérést és megbízást kaptam, hogy készítsek egy módszertani anyagot az élőszavas mesemondás tanításához-tanulásához.

Ennek az anyagnak az elkészítése hatalmas öröm volt számomra, hiszen szívügyem, hogy az élő szó - több ezer éves - művészetét, a mesemondás mesterségét minél többen megismerjék és elsajátítsák. Egy csaknem megszakadni látszó hagyomány újjáélesztéséről van szó – modern keretek közt. Óriások vállán állva, a magyar szövegfolklór kincseihez ragaszkodva és azokból tanulva gazdag alapot kapunk mindehhez és hihetetlen lehetőségek nyílnak meg előttünk.

Egyrészt, tovább kell vinnünk a történeteket, amiket a közösségek érdemesnek találtak ara, hogy nemzedékről nemzedékre megőrizzenek, csiszoljanak, szépítsenek. Másrészt, a szabadon, improvizatívan, szívből elmondott történetek, a mesélés közbeni kapcsolódás, az intenzív együtt töltött minőségi idő szintén olyasvalami, amire itt és most olyan nagy szükség van, mint egy falat kenyérre.

Munkám szervesen beágyazódik egy – a magyar nyelvterületeken – most éledező, szárnyát bontogató revival mesemondó mozgalomba. Hadd szóljak erről pár szót.

A magyarországi mesemondás és történetmesélés színterét közelebbről megvizsgálva érdekes kettősséget találunk. Egyrészt a magyar folklór csodálatos mesemondói hagyománnyal büszkélkedhet, és a magyar mesekutatás is világhírű, másrészt a nemzetközi színtéren már évtizedek óta működő mesemondó mozgalom, vagy más néven a revival mesemondás jelensége csak nemrégiben kezdett gyökeret ereszteni hazánkban.

Ugyanakkor, az elmúlt 15 évben tanúi lehettünk, hogy magyar nyelvterületeken exponenciális mértékben nő a mesék iránti érdeklődés valamint a mesemondás népszerűsége általában véve, és gombamód szaporodnak a meséhez kapcsolódó professzionális képzések, műhelyek és előadások. Azt is egyre többen értik és tapasztalják meg azt is, hogy a mesemondás nem csak gyermekeknek való, sőt, eredetileg, elsősorban nem is gyerekműfaj volt.

A néprajz és folklórtudományok területéről érkezők rendszerint nagy hangsúlyt fektetnek az élőszavas mesemondás hagyományos formájára, amely sok szempontból követi azt a módot, ahogyan a régiek a mesemondás alkalmain a helyi közösségekben továbbadták a mesét. A mesemondásnak eme formájára fókuszálnak, s ennek a hagyományos élőszavas technikának az alkalmazása és mai modern keretek között történő gyakorlatba ültetése a céljuk.

A mesemondás világának egy másik fontos területét alkalmazott mesemondásnak is hívhatjuk, amely egy igen színes jelenség a magyarországi szcénában. Az alkalmazott mesemondást (például meseterápiát, mesepedagógiát, mesepszichológiát, vagy a mesét biblioterápiás keretek közt) művelők nem a hagyományhűségre helyezik a hangsúlyt. Jobban foglalkoztatja őket az itt és most, illetve az a kérdés, hogyan segítenek a mesék a jelenlegi helyzetünk megértésében. Fontos hangsúlyt kap a mesék szoros összefonódása az emberi lét ősi, ha úgy tetszik örök témáival.

A modern korban felfedezték, hogy a mesék milyen komplexen támogatják a tanulást, a lelki-érzelmi jóllétet, s egyre többen szakirodalom születik arról is, hogy az élőszavas mesemondás hallgatása mennyire alapvetően fontos. Az elmúlt évek trendjeit figyelve világosan látszik, hogy van egy fogékonyság mind szakami mind laikus körökben a mesére. Fontos lenne, hogy a társalom szövetébe beépüljön a mesemondás tevékenysége – a professzionális mesemondáson túl - a különféle közösségek mindennapjainak részévé váljon. A mese mindenkié. Olyan nyelven szól, amelyet mindenki érthet, s olyan sokféle szinten és módon lehet hozzá kapcsolódni, hogy megtalálja a helyét minden közösségben – családban, az oktatás terén, a terápiás közegben, a színpadon, és a szórakoztatás egyéb helyszínein.

A hagyományos paraszti közösségek tagjai belenevelődtek az élőszavas mesemondásba, mely a mindennapjaik része volt. A mai ember tudatos tanulással tudja ezt elsajátítani. S ha már mesélünk, érdemes a nagy mesterek példáját követve, színvonalasan, a mese világát, nyelvét értő módon mesélni. Ehhez adnak  alapot, segítséget egyrészt képzéseim és műhelyeim, köztük a "Szavakkal képet festeni" - élőszavas mesemondás és történetmesélés a pedaógiában című képzésem, melyet az Oktatási Hivatal akkreditált,másrészt az ösztöndíjas iőszakben elkészült módszertani kiadványom is..

Kívánom, hogy a kiadványt forgassák egészségben, mesélő jókedvvel, s meséljenek a maguk és sok-sok mesehallgató nagy örömére!

Forrás: Maja mesél blog

Bumberák Maja