"mindannyian tengerek"

A Strasbourgban élő Szita Szilviát legutóbbi, A tenger felszámolása című kötetéről kérdeztem. A beszélgetés ezen a linken érhető el.

Egy részlet belőle:

"Új köteted 56 verset tartalmaz, hat ciklusba rendezve. Miért a nagymélységű tengermotívumot emelted címbe, és milyen szempontok alapján rendezted ciklusba a verseket?

Korábban Hágában éltem, ahol villamossal lehetett kijárni a tengerhez. Ez az Északi-tenger nem meghatóan szép, kék, és főleg nem békés. Ráadásul nagyon hideg is. Szóval nekem a „tenger” szó nem a dél idilljét idézi, hanem az elemi erőt, a szelet, a háborgó hullámokat, ezért számomra a kötetben tárgyalt konfliktusok, tépelődések, a romlás és a pusztulás megjelenése igen erősen kötődik a tenger élményéhez. Ugyanez a tenger persze lehet meglepően lágy és megnyugtató, van ilyen arca is, néha ez is megjelenik a kötetben. Azt mondanám, bizonyos értelemben mindannyian tengerek vagyunk.

A verseket alapvetően tematikusan rendeztem ciklusba, legtöbbjük az emberi viszonyok egy-egy fajtáját dolgozza fel. Az Apály például a nagyszülők eltűnő világára utal, a Dagály előttben a partner betegségével (dagály/daganat) kell valamit kezdeni, a Szárazhomok a félrecsúszott családi viszonyokból építkezik, és így tovább. Azt hiszem, a figyelmes olvasó felismeri majd mindegyik ciklus magját."