Módszertani képzések Budapesttől Tiszabezdédig

Ösztöndíjas munkámban alapvető szerepet kap az élőszavas mesemondásról összegyűjtött tudás továbbadása pedagógusok számára. Mert a mese akkor tud igazán élni, ha nem csak mesemondók járják az országot, hanem a maga helyén minél több pedagógus, szülő, felnőtt és gyerek maga is élőszóval kezd el mesélni. S ha mi felnőttek is újra meg újra összejövünk, hogy meséljünk egymásnak, azért, mert szeretünk mesélni és mesét hallgatni.

Bajzáth Mária szavaival élve, a „mese a pedagógia táltos paripája”. Mit jelent ez? MI a táltos paripa? Univerzális segítő. Jövőbe lát, tanácsot ad a hősnek, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy sikerrel járjon, repülni és repíteni tud, akár sebesebben mint a gondolat.

2019 tavaszán is tartottam módszertani képzéseket pedagógusok számára. Három (a budapesti, a tiszabezdédi és a pátrohai) csoportnak megtartottam a befejező második képzési napot is, ők megkapták a képzési tanúsítványokat. Az egyik képzési csoport abban a faluban valósult meg, ahol 6 évig laktam gyerekként. Megindító volt visszamenni a régi iskolámba. A fényeslitkei csoporttal pedig júniusban zárjuk a képzést.

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár is meglátta a programom értékét, és márciusban könyvtárosok számára szervezett képzést három csoportnak ahol az élőszavas mesemondás értékét, jelentőségét és csínját-bínját jártuk körül.

A nap végén jó a hangulat, a résztvevők feltöltődve mennek haza, saját élményekkel, sokféle gyakorlati ötlettel.